Jelképes szerepe is volt a bíboros kiszabadításának a felsőpetényi rabságból (videó)

A rendezvénysorozat Felsőpetényben, a Munkás Szent József tiszteletére emelt katolikus templomban délelőtt szentmisével kezdődött, amit dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutatott be, míg a faluval kapcsolatos 1956-os eseményekre Laczkovszki Zsolt polgármester tekintett vissza.

Kora délután Rétságon, a Börzsönyi út végén található kompozíciónál koszorúzták meg a városi önkormányzat, a politikai élet, civil szervezetek és intézmények képviselői Mindszenty József, illetve az őt a felsőpetényi kastély házi őrizetéből elszállító katonatiszt, Pálinkás-Pallavicini Antal szoborpárosát.

Végezetül az egykori honvédségi laktanya bejárata mellett lévő történelmi emlékparkban hajtott fejet az utókor. Itt felvezetésként Szájbely Zsolt, a Városi Művelődési Központ és Könyvtár munkatársa szavalta el a balassagyarmati származású költő, Jobbágy Károly: A rádió mellett című versét, majd Mezőfi Zoltán, Rétság polgármestere mondott köszöntőt, kiemelve, hogy a történelemben ciklikusan akadnak hasonlóságok, és ilyen a magyar históriában 1848/49, illetve 1956 is. Hozzátette, Mindszenty József és Pálinkás-Pallavicini Antal neve örökre összefonódott a várossal, mi több, ők jelentik igazán Rétság huszadik századi történelmét. 

Maruzs Roland alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettese beszédét a szabadság fogalma köré csoportosította, azzal a felhanggal, hogy az erőszakot alkalmazó hatalom is sokszor élt vissza ezzel az eszmével, például akkor, amikor az 1940-es évek végétől kötelező tette a „Szabadság, elvtárs” üdvözlési formát. Ám a magyar nép szabadságszeretetét egyetlen hasonló rezsim sem tudta gyökeresen kiirtani, erre adott nagyon határozott példát 1956 forradalma és szabadságharca. A küzdelem egyik jelképszerű jelentőséggel bíró mozzanata volt Mindszenty bíboros kiszabadítása, és a megtorlás nem felejtett: a hercegprímás haláláig emigrációba kényszerült, a felettesei parancsát végrehajtó őrnagyot pedig kivégezték, de a gőgösök, ha nem mindjárt azonnal, mindenképpen vereséget szenvednek – ezt igazolta a történelem a rendszerváltással. 

A két férfiú személyes sorsa egyben idő és tér furcsa találkozása, mert lehet, békésebb időkben talán nem sodorta volna őket egymás közelébe az élet, és a magyar haza iránti elkötelezettségükben mindketten a saját szabadságukat áldozták fel.