Elfeledett mesterségek

Napjainkban egyre több törekvés irányul arra, hogy felelevenítsék a letűnt korok mesterségeit. Közvetlen környezetemben is látok erre vonatkozóan erőfeszítéseket. Van olyan település, ahol az önkormányzat különféle tanfolyamokat indít, ezeken egyebek mellett a szőnyegszövés rejtelmeibe is betekinthetnek az érdeklődők. Máshol a faluvezetés tervei szerint régi könyvek másolását próbálhatják ki a helyiek, vagy éppen a vályogverés technikáját sajátíthatják el. Egy másik kezdeményezés, a Szakkör foglalkozásai szintén egyre sikeresebbek.

A Hagyományok Háza több olyan programot is szervezett, amelynek célja, hogy a nagymamáink számára természetes, mára szinte már feledésbe merült tevékenységeket megismertessék. Szűkebb hazánkban a különböző viseletek és azok kiegészítőinek megalkotását mutatják be az érdeklődőknek. Jó hangulatú programon készül a gyöngyös főkötő, a bársony és a nyakravaló. A Maconka Táncegyüttes tagjai nyaranta közösen végzik a település népviseletéhez tartozó alsószoknyák keményítését. Összegyűlnek és a szabad ég alatt, búzakeményítővel kezelik az anyagot, majd szárítják és vasalják azt. Úgy, ahogy nagymamáiktól, az idősebbektől látták. 

Úgy vélem, hogy az utolsó pillanatban kapunk a lehetőség után. Hiszen már csak kevesen élnek a régi öregek közül, akik még gyakorolták ezeket a mesterségeket. De vannak, akik ráncos, remegő kézzel is felvarrják a gyöngyöt a főkötőre. Ne hagyjuk feledésbe merülni a tudományukat!