Virtuális csábítás

Meglehetősen sokáig ellenálltam a modern technika csábításának. Sosem voltam igazán otthon a számítógépek világában, nincs érzékem a témához. Ez talán azzal magyarázható, hogy amikor én voltam fiatal, szinte senkinek sem volt mobiltelefonja. Sőt, gyerekkoromban még vezetékes sem. Úgy jártam középiskolába, hogy egyik osztálytársam sem volt elérhető a nap folyamán. A szüleink mégsem aggódtak folyamatosan miattunk. A főiskola első évében még nem létezett a Neptun rendszer sem. Bizony úgy vettük fel az óráinkat, hogy álltunk az intézmény folyosójára kifüggesztett órarendek előtt, és kézzel írtuk be a tantárgyakat a leckefüzetünkbe. 

Ma már az óvodás gyekek is játszi könnyedséggel kezelik a telefont. Hívást fogadnak és indítanak, játékokat töltenek le és sajnos egyre több időt töltenek a virtuális térben. Annak, hogy csak harmincas éveim derekán lett okostelefonom, megvan a hátránya, de bizony az előnye is. Nagyszerű, hogy bármikor ellenőrizhetem az elektronikus üzeneteimet, kéznél van a készülék, ha fényképet kell csinálni, csoportjainkon keresztül folyamatosan tartjuk a kapcsolatot másokkal. 

Mégis érzem magamon a modern kütyük használatának negatív hatását. A leginkább elkeserítő számomra, hogy esténként, amikor lefekvésnél a könyv, vagy a telefon közül kell választanom, legtöbbször ez utóbbi kerül a kezembe. Érdemes tudatosan ellenállnunk a virtuális világ csábításának, és ápolni személyes kapcsolatainkat.