Áldozatos munkával lehet csak valódi értékeket teremteni – vallja a kitüntettet gyarmati tanár

– Közel harminc éve tanít, jelenleg is osztályfőnök. Hogyan került a tanári pályára?
– Eredetileg nem pedagógusnak készültem, hanem a jogi egyetemre jelentkeztem. Édesapám jogász volt, a városi bíróság elnöke, azt a területet jobban ismertem akkor. Tizenéves fejjel nehéz volt eldönteni, merre menjen az ember, de aztán nem is vettek fel a vágyott karra. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségiztem matek tagozaton, így nem álltak tőlem távol a műszaki dolgok sem, végül a rádió-, tévé-műszerész szakra iratkoztam be a Szondi György Technikumba. Budapestre jártam gyakorlatra a Gelkába, ami rádió-, tévé- műszerész szerviz volt akkoriban, és annyira megtetszett, hogy nem jelentkeztem ismét a jogi karra, műszaki vonalon haladtam tovább. A Kandó Kálmán főiskola villamosenergetika erősáram szakán, villamos- üzemmérnökként végeztem, amit műszaki tanári szakkal egészítettem ki.

– Több iskolában is tanított, végigjárta a ranglétrát?
– Az egyetem ideje alatt Balassagyarmaton, a MÁV Zrt.-nél volt el az első munkahelyem, ahol főenergetikusként tevékenykedtem. A vonatok és a teljes vonal energiafelhasználásával foglalkoztam, aztán átszervezés miatt elküldtek, így kerültem a pataki általános iskolába. Egyből a mélyvízbe dobtak, a hetedikesek osztályfőnöke lettem, matematikát, fizikát és kémiát tanítottam. Mindennap, amikor délután hazaértem, leültem és írtam az óravázlatokat, hogy másnap felkészülten tudjam tanítani a gyerekeket. Egy törvénymódosítás miatt a mérnöki diplomám nem felelt meg általános iskolai oktatásra, ezért tovább képeztem magam informatika tanár szakon. Időközben az informatika rohamos fejlődésnek indult és több helyen kerestek számítástechnika tanárt. Hat év után úgy döntöttem, hogy a nyírjesi alapítványi iskolában folytatom a munkám. Ez egy új kihívást jelentett számomra, csak informatikát kellett tanítani, de mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekeknek. Az alapoktól kellett kezdenem azt, hogyan kell a diákokhoz viszonyulnom. Ez két évig tartott, majd 2000 augusztusában keresett meg a Szondi György Technikum gyakorlati oktatásvezetője, hogy számítástechnika szakos tanárként dolgozzak náluk. Örömmel elvállaltam, és azóta is itt tanítok, hiszen a Nyírjesben számomra egyértelművé vált, hogy középiskolás gyerekekkel tudok jobban foglalkozni. Informatika tanárként kezdtem, majd osztályfőnökséget kaptam. Ez jóval nagyobb felelősség, foglalkozni kell az osztályommal, nem csak adminisztratív értelemben, hanem terelgetni is muszáj őket, hogy haladjanak a szakma felé.

– Voltak időközben szakmai megújulások is?

– Ahogy a szakképzés is fejlődött, gépésztechnikus szak indult az iskolában, ahol bevezették a PLC programozást, a célgépek vezérlését, az irányítástechnikát, ez egy újabb felkészülést jelentett számomra, mert ez akkoriban egy teljesen új dolog volt az én szakmámhoz képest. Majd 2010-ben elindult a villanyszerelő képzés, aminek az elméletét kezdtem el tanítani egyedüli villamosmérnökként az iskolában. Ez is egy újabb kihívás volt számomra, hogy kifejezetten villanyszerelő szakmai tárgyakat  oktassak, ebbe is bele kellett mélyülnöm. Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó alapot tettünk le az itteni képzésben.

– Az elektronikaelektrotechnika ágazat oktatásában meghatározó szerepet tölt be. Milyen feladatokat lát el?
– Most gépésztechnikusi és ipari informatikus osztályom van, ami szintén az elektrotechnika ágazatba tartozik. Elsősorban jelentős programozásoktatás folyik, de ipari környezetben, érettségizni is fognak. Ebben a szakmában az iskolai eszközellátottság nem tökéletes, de tanulni vágyó fiataljaink vannak. Az elektronika- gépész munkaközösség vezetője is vagyok három éve, összetartom a csapatot. Tanmenetek alakítása, üzemlátogatások, iskolai nyílt napok szervezése a feladatom. Követni kell az újszerű változásokat is, mert a gépészeknél például az elektromos autók villamossága is előtérbe került.

– Nem csupán oktat, hanem vizsgáztatja is diákokat…
– 2001 óta az Országos Szakmai Vizsgaelnöki Névjegyzék tagja vagyok, 2021-ben bekerültem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Országos Szakmai Vizsgafelügyelői Névjegyzékbe 11 szakmára vonatkozóan, illetve a MKIK Országos Ágazati Alapvizsga Vizsgaelnöki Névjegyzékébe. 2022-ben pedig felvételt nyertem a Nógrád Megyei Független Vizsgaközpont vizsgáztatói névjegyzékébe, a feladatkészítő és véleményező névjegyzékbe is több mint 30 szakma, illetve szakképesítés vonatkozásában. Ez egy olyan elit szakma, amiben hibázni nem lehet, így valóban odafigyelünk arra, hogy olyan ember kapja meg a papírt róla, aki alkalmas is arra.

– Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át szeptember elején. Mit jelent ez önnek?
– Nagyon meglepődtem azon, hogy miért pont én, de úgy gondolom, hogy ebben mind a 30 év tevékenysége benne van. A precíz munkavégzést és a tehetséggondozást is kiemelték az átadón. Rengetegen gratuláltak és köszöntöttek, de ez nemcsak az én érdemem, hiszen van egy iskola, ahol a munkámat nyugodtan tudom végezni és a tanulók jó eredményeihez a többi kolléga is szükséges. Ez egy tantestületi eredmény. Egy elméleti, szakmai tanárnak egy lehetősége van eredményeket elérni, úgy, ha tanulmányi versenyekre eljutnak a diákjai. Történt már olyan is, hogy az országos megmérettetésen a legjobb tíz közé bekerültünk.

– Milyen tanácsot adna a mai fiataloknak?
– Azt vallom, hogy igazi értékeket csak lelkiismeretes, tisztességes és becsületes munkával lehet elérni és nem hivalkodóan, hanem a mindennapi kemény robottal és alázatos munkával lehet valódi értékeket teremteni. Ezt az értékrendet valószínűleg a szüleimtől örököltem és talán most egy kicsit odafent büszkék is rám. Két dolgot kell szeretni az iskolában, a szaktárgyat és a gyerekeket. A csemeték most is ugyanolyanok, mint régen, csak más környezetben vannak. A digitalizáció befolyásolja őket, de mindenkiben benne vannak ugyanazok az értékek, amit nekünk ki kell bányászni. Ha az ember a szakmáját szereti, akkor az egy plusz dolog, hogy azt át is tudja adni. „Ex nihilo nihil fit”, ami annyit jelent, hogy a semmiből semmi lesz. Ha nem csinálok semmit, és nem akarok tanulni, akkor nincs előrelépés. A mai napig át szoktam gondolni, hogy másnap milyen óráim lesznek. A lelkiismeretemmel is el kell számolni minden este és, ha ez rendben ment, akkor a magam részéről megtettem mindent. Ne szakember legyél, hanem jó szakember, mert abból kevés van!