Jóból is sok!

Alapvetően nincs gondom a monotonitással, azonban vannak az életnek olyan területei, ahol törekszem a változatosság gyönyörködtet elvét követni. Ez utóbbi kategóriába tartozik például az étkezés is. Nem állítom, hogy minden nap fakanalat ragadok azért, hogy a tűzhely körül serénykedjek, de az biztos, hogy a hűtőajtót kitárva többféle étel közül tudok választani rendszerint. 

Nyilván a fenti változatossággal kapcsolatos szemléletet abban az esetben is igyekszem szem előtt tartani, amikor épp valaminek szezonja van. Úgy egy hónappal ezelőtt például a cukkini minden formájában megfordult az „étlapon”, míg az elmúlt hetekben az erdei gombát próbáltam a lehető legfantáziadúsabban felhasználni. Elkészítettem egyebek mellett pörköltnek, levesnek, rántva, töltve, illetve volt arra is precedens, hogy valamit megtöltöttem vele.

Alapvetően szívesen fogyasztom az erdei „kalaposból” készült ételeket, sőt, több héten keresztül örömmel kísérleteztem is vele, mint alapanyaggal, azonban egy idő után eljött az a pont, amikor úgy éreztem: inkább éhen maradok, de gombát egészen biztosan nem akarok látni a tányéromon egy darabig. A hibát ott követtem el, hogy az elhatározásom nem osztottam meg azokkal az ismerőseimmel, akik meglátogattak hétvégén. Gondolták meglepnek az egyik nagy kedvencemmel: egy kis gombapaprikással. Bár nem szeretek kész ételt a fagyasztóba tenni, azonban az „ínycsiklandó ajándék” mégiscsak ott landolt, mert akármennyire is favorit nálam, a jóból is megárt a sok...