Ikonikus hársfasor állít emléket a várvédő hősöknek Drégelypalánkon

Az Ipoly Erdő Zrt. egy sorozatot indított a közösségi oldalán, amelyben bemutatja a működési területén található falvak ikonikus fáit, mindegyik fához mellékelve a hozzájuk tartozó történetet. A sorozat történetei néha olyan közismert történelmi személyekről szólnak, akik e fák tövében pihentek meg, máskor pedig arról emlékezik a népnyelv, hogy a hely történelmének szempontjából milyen dátum kötődik a falu fájához. Olyan is előfordul, hogy ez az emlék személyes sorsokat takar. Elsőként a Szondi-hársfasorról osztottak meg részleteket, melyet a falu várvédő hőseinek tiszteletére telepítettek Drégelypalánkon.

– Az Arany János balladájában felhőbe magasló romként szereplő vár egykori védőinek emlékezete nemcsak Drégelypalánkon, hanem az egész országban él.  A várvédő hősök emlékezetére elsőként Simor János esztergomi érsek építtetett kápolnát püspöksége idején 1885-ben, a feltételezett tömegsír fölé. Ezt követően 1896-ban, a Millennium évében került sor a hársfák ültetésére a Szondy-kápolnához vezető út mentén, valamint a kápolnát övező területeken.  Bár az idő vasfoga, és a megszálló szovjet csapatok ördögi dúlása olyannyira kikezdte a kápolnát, hogy 1975-ben lebontották, de a hősök fáiból 137 még mindig áll. A legkisebb 100, a legnagyobb 340 centi törzskerületű. Az elültetett kis- és nagylevelű hársfák az ország különböző részeiből származnak, ezzel is kifejezve az egész magyarság háláját az önfeláldozó, hősi cselekedetért – írta posztjában az Ipoly Erdő Zrt.

Arra is kitértek, hogy 1992. július 4-én az emlékhely szélén kopjafát és haranglábat állítottak fel a helyiek. A harangláb harangja azóta eltűnt. A Szondi-hársfasor kultúrtörténeti és növénytani védett természeti érték.

A fasorhoz fűződő történetét Rigó Dávid, Drégelypalánk polgármestere osztotta meg. 

– Bár szüleim betelepültek, de én már itt születtem ebben a kedves kis faluban, ahol a régmúlt szinte tapintható közelségben van. Gyerekkoromat végigkísérte a település két meghatározó pontja: a várrom és a hársfaliget. S bár mindkettő lélekemelően gyönyörűséges, de az örök mementóként szolgáló romok helyett én mindig az élő és túlélő ligetet tekintettem a szívemhez közelebb állónak. Ide vonultam ki, ha nagy öröm ért, és bánatomat is sokszor osztottam meg a fákkal. Ez a csodásan eleven, méltóságteljes allé annak ellenére, hogy meglehetősen közel van a 2-es számú főúthoz, mégis csendbe és nyugalomba burkolja a hozzá látogatót– írta a polgármester.

Hozzátette, hogy a gyermekkori hagyományt máig megtartotta.  – Ha valami fontos döntés előtt állok, vagy azt érzem, a nagy rohanásba egy kis szünetet kell, hogy tartsak, kisétálok a hársfasorhoz. Az egészben az a legjobb, hogy teljesen mindegy, melyik évszakban megyek oda, mivel mindig gyönyörű, és nyugodt környezet fogad.Kiváló hely a befelé fordulásra, az elmélkedésre, Isten hangjának meghallására – fogalmaz Rigó Dávid, aki azt is elárulta,  hogy van kedvenc fája is a területen található.