Ezernyi apró gyöngy sorakozik a kisbárkányi kézműves alkotásain

– Honnan jött a kézművesség iránti érdeklődés?

– Mindennap szellemi munkát végzek, mivel a Nógrád Megyei Kormányhivatal Családtámogatási osztályán dolgozom, mint szakügyintéző. Úgy éreztem, hogy ebben a rohanó világban, egy hosszú nap után szükségem van egy olyan tevékenységre, amely kikapcsol. A gyermekeim néhány év különbséggel születtek meg a kilencvenes évek elején, így ma már kicsit több szabadidőm van. Azért, hogy ezt minél hasznosabban tölthessem, elkezdtem párnákat, terítőket és asztalfutókat hímezni, amely tevékenység mellett úgy öt éven keresztül kitartottam.

– Azt követően sokáig kutatott az új technika után?

– Nem volt szükség kutatásra, mivel a közvetlen környezetemből tudtam elnézni az alapokat. Amikor a gyerekek már cseperedtek, a férjem édesany­ját és nagymamáját kezdtem el figyelni, amint egy apró lyukakkal ellátott vásznon vezetik a tűt és a fonalszálat kereszteket alkotva. Így kerültem közel a gobelinkészítéshez. Az otthonunk falát is több képem díszíti, amelyek között akadnak csendéletek, tájképek és vallási témájúak is.

– Mind a mai napig nagy szerelem maradt a gobelinezés?

– Három éven keresztül főiskolai tanulmányaimat végeztem Miskolcon 2008-tól. A tanulás és az utazás teljesen felemésztették a szabadidőmet, így a kézimunkával sem tudtam foglalkozni. A diploma megszerzése után viszont ismét szerettem volna a hivatali és a házimunka mellett hasznos elfoglaltságot találni magamnak. A kertészkedés mindig is közel állt a szívemhez, így például a kertemen túl a házunkat is kívül-belül szívesen díszítem különböző növényekkel. Ebből következik például az is, hogy közel harminc éve tagja vagyok annak a helyi közösségnek, amely a templomot ékesíti virágokkal az ünnepek előtt, illetve a vasárnapi szentmisék előtt.

– Akkor a tűt és a cérnát szirmokra cserélte?

– Lényegében igen. Mindig szerettem apróságokkal csinosítani az otthonomat, így elkezdtem a kirándulásaink alkalmával gyűjtött természeti kincsekből, például tobozokból és a saját növényeimből asztali dekorációt, ajtókopogtatókat és egyéb díszeket kialakítani. Érdekesség, hogy mindenbe apró fényfüzért teszek, így esténként a lámpafény helyett gyakran a különböző kompozíciók derengő világossága varázsolja számomra a nyugalom szigetévé az otthonomat.

– Az asztalán pihenő képet elnézve egy új stílusra is rábukkant.

– Valóban, tavaly télen új hobbi kapott teret az életemben. Az interneten bukkantam rá erre a számomra ismeretlen technikára. Ez az úgynevezett gyémántszemes kirakó képkészítés. Ennek lényege, hogy egy előre megfestett, kissé ragadós vászonalapra az apró, csillogó gyöngyöket, azaz a gyémántokat egy erre kialakított eszközzel a megfelelő színkombináció alapján kell felhelyezni.

– Jól érzékelem, hogy ez egy igazi türelemjáték?

– Teljesen! Csak érdekességképp: a nappalink falán látható Rózsakunyhó nevű alkotás negyven centiméter magas, illetve fél méter széles. A kép elkészítéséhez ötvenezer darab csillogó gyöngyöt kellett felragasztanom az alapra. Engem az ilyenfajta alkotói tevékenység teljesen feltölt és kikapcsol, igazi gyógyír a lelkemnek a stressz ellen. Sokszor még hajnalban sem tudom letenni a kezemből a gyémántokat.

– Milyen sors vár az elkészült képekre?

– Számomra akkor van kész egy mű, ha bekereteztettem, akárcsak egy festményt. Egyszerűen e képek nagyobb értéket képviselnek a szememben, mint hogy csak úgy, csupaszon kiakasszam a falra. Közel tizenöt évvel ezelőtt az egyik már elkészült gobelinemet keretestől hetvenezer forintért elvitték volna tőlem, ha eladom.

– A szívének legkedvesebb művet szerették volna megvásárolni?

– Nincs kedvencem. Az összes kép jelentéssel bír a számomra, mivel minden alkotási folyamat valami más pluszt adott. Én csináltam, hozzám ragaszkodik, így a hitvallásom szerint nem opció, hogy pénzért értékesítsem a kézimunkáimat. Ajándékként viszont annál szívesebben állítok össze bármit, amihez alapanyagul a fantáziámat és az ügyességemet is használhatom. Úgy gondolom, hogy egy, a bolt polcáról leemelt tárgynál ezek a darabok jóval értékesebbek, hiszen a kezeim közül kikerülő meglepetésekben benne van a szívem és a lelkem is.

– A jövőben milyen alkotások születhetnek a fantáziájának köszönhetően?

– A hosszú, őszi esték beköszöntével több kép elkészítését is tervezem, például a csillogó gyöngyökből el szeretném készíteni az Őszi táj, a Vízpart és a Kínai kimonós nő címűeket. Emellett, ahogy a gobelinek esetében, úgy a gyémántszemes kirakóval is fogok vallási témájú képeket készíteni. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy saját fotó alapján is lehet gyöngy­kirakó vásznat rendelni. Habár a tél még odébb van, de már most tudom, hogy ajándékként a karácsonyfa alatt is helyt kapnak majd a gyémántszemekből álló képeim.

Átadja tudását

Lucza Attiláné büszke rá, hogy a kézművesség iránti szenvedélyét nem csak családjában, de munkatársai körében is továbbadta. – A gobelinezés szeretetét a gyerekeimbe ültettem el, hiszen az általános iskola alsó tagozatos diákjaiként mind a ketten rajzoltak mintákat a vászonba tűvel és keresztszemes öltésekkel. Az időben ugorva egyet, öt éve megszületett az unokám, Sára. Amióta észrevettem, hogy az ő érdeklődését is felkeltették a csillogó díszek, még nagyobb lelkesedéssel készítem a képeket és dekorációkat. Szívet melengető, amikor észreveszi az új darabokat és megkérdezi, hogy neki készítettem-e azokat. A gyémántszemes technikát ő csak golyókázásnak hívja, és nem csak szemlélni szereti a folyamatot, hanem már részt is vesz benne – mesélte Lucza Attiláné. Hozzátette: a kör alakú apró gyöngyök rögzítése egyszerűbb művelet, amiben a kezdők vagy gyerekek is könnyen sikerélményt szerezhetnek. Ezzel szemben a négyzet alakú gyémántok vászonra helyezése már nagyobb rutint igényel.