A salgótarjáni tervező művész, egyetemi docens munkáját még Sopronban is csodálják

Az építész, tervezőművész a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén oktat magyar és külföldi hallgatókat. A Design – Tér és formakultúra című gazdag tartalmú, impozáns megjelenésű, részben saját rajzaival, szemléltető ábráival illusztrált kézikönyve 2019-ben jelent meg. A kötet hat fejezetbe tagolva tárgyalja, elemzi a tervezés fogalmát, az etikával, a térrel, a formával és mindenekelőtt az emberrel összefüggő kapcsolatát. Itt is megfogalmazta tevékenységének alapelvét, mondhatni ars poeticáját, amely szerint a design nem csupán kézzelfogható tárgyakról szól, hanem az életminőség megtervezéséről, új szolgáltatások létrehozásáról, a munka- és szabadidő új lehetőségeiről, a korszerű, humánus modern életterek formálásáról. A kötetről recenzió jelent meg a Palócföld 2019/4-es számában.

A tervezőművész gyakorlatilag folyamatosan kutatja Sopronban a történeti faépületek múltját, értékeit. Figyelemre méltó publikációs, előadói és természetesen tervezői munkásságát az elmúlt évek során számos díjjal, elismeréssel méltatták.

Mint a fentiek is jelzik, Géczy Nóra személyében már eleddig is kifejezetten sikeresnek tekinthető szakembert tart nyilván az építészet, a művészettel összefonódó tervezőmunka világa. Az ehhez szükséges – a tehetségen kívül – műveltségét, tudását Salgótarjánban volt módja megalapozni.

1977-ben a nógrádi megyeszékhelyen látta meg a napvilágot. Értelmiségi családban, kreatív szellemiségű légkörben nőtt fel: édesanyja Mészáros Erzsébet textilművész – egyik fő műve a Váczi Gyula Művészeti Iskola aulájába kapott elhelyezést – másik felmenője dr. Géczy Imre sebész-urológus főorvos, a megyei, illetve a balassagyarmati kórházban praktizált évtizedeken át. Leányuk a Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, diplomáját 2001-ben Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében vehette kézhez. Záródolgozata témáját a fertődi Esterházy-kastély lovardájának helyreállítása képezte. Ezért nemzetközi diplomadíjat kapott.

A közelmúltban egy újabb – harmadik – fejezete zárult le egy bizonyos alkotókorszakának, amely részben a vasútépítészettel, másrészt oktatói munkájával függ össze. Az egyik előzmény a GYSEV és a győri egyetem közötti együttműködés eredményeként 2016-ban megvalósult utascentrum volt a soproni állomáson. A második közös projekt az építészhallgatókkal a vasúti személyszállítás jövőjére vonatkozó víziók, innovatív tervek készítése volt. E designkoncepciók első díjat nyertek.

Ezután tervezték 2020-ban – volt és jelenlegi hallgatójával, Födelmesi Tamással és Berbik Ferenccel – az idén kivitelezett, a közelmúltban átadott szombathelyi pályaudvar központi épületével 21. századi módon harmonizáló, funkciójában sokrétű – többek között történeti kiállítást, gyermekfoglalkoztatókat, jegyértékesítési és ajándékvásárlási helyeket magában foglaló – hangulatos, emberléptékű, száz négyzetméternyi utasterét. Ezzel sokat gazdagodott e nagy hagyományú vasúti csomópont városképet is gazdagító épületének értéke.