Sok kincs rejtőzik még a nógrádi régészeti lelőhelyeken

– Mit értünk pontosan pilinyi kultúra alatt?

– Hazánk területére vonatkozó első írott történelmi források akkor születtek, amikor ez a vidék a római birodalom látókörébe került, közvetlenül az időszámításunk kezdete előtt. Ekkor hallottunk először néven nevezett népcsoportokról: keltákról, germánokról. A római kort megelőző idők emberéről csak a régészeti emlékek és feltárások által kapunk információkat, hiszen nem ismerjük nevüket, nem tudjuk milyen nyelven beszéltek, milyen istenekhez imádkoztak. Viszont kiderül az ásatásokból, hogy milyen házakban laktak, milyen eszközöket használtak, milyen módon búcsúztatták a halottakat. Mint ahogy 100 évvel ezelőtt még a népviselet alapján felismerhető volt, hogy ki honnan származott, úgy a régész számára az előkerült tárgyak határozzák meg, hogy azokat mely népcsoportok és mikor készíthették. Egy-egy ilyen saját anyagi és szellemi kultúrával jellemezhető közösséget, a megkülönböztetés és az azonosítás megkönnyítésére, többek között a legjelentősebb vagy elsőként feltárt lelőhely alapján nevezzük el. Így kapta a Piliny határában feltárt temető nyomán ez a népesség a pilinyi kultúra elnevezést.

– Milyen régi kultúráról beszélünk?

– Több ezer évvel kell visszalépnünk az időben, hogy a bronzkori kultúra hordozóit megismerhessük. Krisztus előtt mintegy 1500 és 2000 között élt közösségek a mai és a történelmi Nógrád, Gömör és Hont megyék területét vették birtokukba, de kisebb csoportok a folyók völgyében, a mai Kis-Lengyelország területére is eljutottak. A kultúra kialakulásának helyszíne, vagy ha úgy tetszik, bölcsője mindenképp Nógrád megye, azon belül is az Ipoly és a Zagyva közötti terület. A saját feltárásaim eredményei is jelzik, hogy Pilinyben és Zagyvapálfalván a két legrégebbi temetőjük található

– Miről lehet felismerni a pilinyi kultúrát?

– A településeket általában folyók, patakok közelében találjuk meg, hiszen a víz az élet elengedhetetlen erőforrása, nélküle nincs állattartás, háztáji növénytermesztés, nem készülhet vályog és így tovább. Ezért a természetes vízlelőhelyek közvetlen környezetében hozták létre néhány házból álló falvaikat, tanyaszerű településeiket. A települések közelében a nagy kiterjedésű temetőkerteket is megtalálhatjuk. A halottaikat szigorú rítus szerint temették el.

– Akad még kutatnivaló vagy megválaszolatlan kérdés?

– Minél több információnk van egy adott korszakról, annál részletesebb képet kapunk az egykor élt emberek mindennapjairól. A régészeti módszerek finomításával, természettudományos eszközök fejlődésével olyan vizsgálatok is elvégezhetővé váltak, amelyekről 20 éve még nem is álmodtunk. Ilyen például a különböző kémiai vegyületek izotópjának első hallásra meglehetősen bonyolult vizsgálata, melyek alapján megállapítható, hogy az adott személy az eltemetésének helyszínén, illetve környékén született, vagy beházasodott, bevándorolt egy távolabbi területről. Az egykor használt tárgyak összetételének vizsgálatával arra is fény derülhet, hogy például milyen nyersanyagokat és honnan szereztek be. Valóban sok feldolgozatlan anyag lapul még a lelőhelyeken. A régészeti kutatómunkában pedig az a szép, hogy nemcsak a kitartás és lelkesedés visz előre, hanem ahogy szokták mondani, kell hozzá egy kis szerencse is.