Majd’ hatvan éve gyűjti szenvedélyesen a bélyegeket a salgótarjáni nyugdíjas

1940-ben született, s éppen nyolcvan éve tudhatja magát helyi lakosnak. Gyermek- és ifjúkorának, tanulmányainak évei, majd a munkavállalóként eltöltött évtizedek is mindvégig az acélgyárhoz kötötték. Villanyszerelő szakmunkás képesítést szerzett, de az egyik szemének elvesztése miatt váltania kellett. Nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot, amikor a szakmunkások szakközépiskolájában – felesége támogatásával – leérettségizett és nyugdíjazásáig helyzetének megfelelő munkakörökben dolgozott.

Mi sem természetesebb, hogy a bélyegek iránti érdeklődése is a patinás múltú, jelentős gyárhoz, pontosabban az üzemnek is helyet adott északi városrész iskolájához kötődik. Bélyegáztatással, csereberével kezdődött. Aztán néhány évnyi szünet után már intenzívebb lett ez a kapcsolat, különösen miután 1963-ban felvették az akkor alakult acélgyári bélyeggyűjtő körbe s innen már nem volt megállás, annál is kevésbé, mert élete hű társát is érdekelte a bélyegek világa. Egyikük fő gyűjtőköre az űrkutatás, a másikuké a virágmotívum lett.

Időközben Juhász László egyre aktívabb lett s felvette a kapcsolatot a városi és az öblösüveggyári körrel is. A kohászoknál alelnök, majd titkár lett, az országos vezetőségnek 1972 és ’90, az elnökségnek 1985 és ’90, a választmánynak 1990–93 között volt tagja. Egyre több helyi, hazai és külföldi kiállításon vett részt, s szépen gyarapodott rangos díjainak, kitüntetéseinek a száma is. Országosan ismert és elismert személyisége lett a filatéliai közéletnek. A kö­zelmúltban a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége budapesti székházának ötvenedik évfordulóján két gyűjteménnyel, egyedül képviselte helyi tagtársait.

S amit kevesebben tudnak: rendszeresen megnyilvánult tollforgatóként is. Sorozatban jelentek meg saját dolgozatai, könyvei és neve gyakran feltűnt a filatéliai szaklapok oldalain is. 2010-ben látott napvilágot Én és a bélyeggyűjtés, azaz filatelista életutam emlékei című rendkívül információgazdag – a városban rendezett jelentősebb kiállításokat is megörökítő – kötete, amelynek nemcsak szerzője, de szerkesztője és a borító tervezője is volt. Néhány éve már csak a József Attila Művelődési Központban működő városi kör képviseli a salgótarjáni bélyeggyűjtést. E tizenkét fős közösségnek egy ideje Juhász László az elnöke.

Vásárlóból lett jegyzett gyűjtővé

A bélyeggyűjtésnek – sokak sajnálatára – immár nincs olyan rangja, értéke, elismertsége, mint korábban, sem erkölcsileg, sem anyagi értelemben. S ezzel Juhász László is tisztában van, mégis jó érzéssel tölti el, hogy – követve néhány helyi elődjét, példaképét – élete során eleddig azzal foglalkozott, arra fordította szabadidejének nem kis részét, amit szeretett és szeret, s amiből sokat tanult. Mint a fentebb idézett kiadvány zárszavában rögzíti: teljes mértékben azonosulni tud dr. Soóky Dezső nevű barátja, gyűjtőtársa A bélyeg című versében megfogalmazottakkal: Egy kis színes papírdarab, / Csupán kétszer három centi. / Mint a kis kék foltot a rab / Nézem, mert üdvöm jelenti.