Ledobták a gyapjút a nemti juhok

Bégetés vegyül a birkanyíró gépek hangos zajába, az állatok sorban érkeznek a két szakember kezei közé, akik néhány perc alatt megszabadítják őket az egy év alatt közel öt centiméteresre hízott gyapjútól.

– A település önkormányzata 2015-ben vette át a faluban működő gazdaságot, épületekkel, gépekkel és állatokkal együtt. Azóta a közmunkaprogram keretében neveljük a juhokat – tájékoztat Jánosi László, aki a kezdetektől a Rézalja Juhászat dolgozója. – Mintegy száz darab merinói juhot nevelünk, amelyeket minden év májusában nyírnak meg a közeli községből érkező gazdák.

– A meleg nyári hónapokat megelőzően ezzel segítünk az állatoknak, amelyek normál testhőmérséklete 38,9 és 39,9 Celsius-fok között van. Étkezéssel ezt maguknak tudják szabályozni a juhok, azonban minél vastagabb a gyapjú, annál nehezebben teszik ezt meg – veszi át a szót Hodák Dalma, aki szintén a juhászat munkatársa.

A birkák türelmesen várakoznak a sorukra, de van, amelyik háttal áll a műveletnek és a menekülő útvonalat keresi. Természetesen mindegyik átesik a nyíráson, csak azok az egészen fiatal, féléves jerkék maradnak ki, amelyeket anyajuhnak hagynak meg. Az első évben még nem kell őket megszabadítani a gyapjuktól, mert az még nem elég vastag. A műveletet követően az állatok a téli lakhelyükről a nyári akolba költöznek, ami szellősebb, így praktikusabb a meleg hónapokban.

– A bárányokat átvevő kereskedőnél adjuk le a gyapjút is. Annak ára változó, van olyan év, hogy ötven forintot fizetnek kilójáért, van, hogy háromszázat – közli Jánosi László, hozzátéve: – A levágott „bundát” három hatalmas zsákba gyűjtjük, mindegyik közel nyolcvan kilogramm. Egy bárányról két-három kilónyi gyapjú jön le.

A munka reggel nyolc órakor kezdődött és egész nap tart. Pilinyi Krisztián és Végh Attila szuhai gazdák, gyakorlott mozdulatokkal szabadítják meg „téli ruhájuktól” egyik állatot a másik után. Négy-öt perc alatt végeznek eggyel. A művelet nagy odafigyelést és erőt igényel, az ötven-hetven kilós juhokat erősen kell tartani, közben óvatosan használni a birkanyíró eszközt – ami hasonló a hajvágó géphez, csak jóval nagyobb –, mert komoly sérülést okozhat.

– Ha nem figyelünk oda, bizony annyira megvághatjuk a birkát, hogy levérezhet – fogalmaz Pilinyi Krisztián, aki mindig tartott állatot, jelenleg munka mellett közel ötven juhot nevel. – Én először a fejénél kezdem a nyírást, majd a két oldala következik. Láttam, hogyan kell elvégezni a műveletet, aztán a saját birkáimon elkezdtem gyakorolni, így tanultam meg ezt a tevékenységet, amit egyre kevesebben végeznek megyénkben, hiszen egyre kevesebben tartanak állatot is.

Végh Attila szintén juhokat tart, közel negyvenet, mint mondja, korábban sok helyre hívták őket nyírni, de manapság már csak a környéken és ismerősöknek segítenek.

– Korábban ezt a tevékenységet asszonyok végezték, ollóval. Sajnos napjainkban már kevesen értenek hozzá, azok, akik ismerték a nyírás csínját, már kihaltak – fogalmaz a fiatal gazda, majd a soron következő állattal beljebb húzódik, mert esni kezd az eső. Figyelni kell arra, hogy már a műveletet megelőző egy-két hétben sem ázhatnak meg a juhok, mert a vizes gyapjút nem jó nyírni.

Egész nap folyik a munka a juhászatban, egyik állatot követi a másik, mindegyik sorra kerül. A fárasztó napot finom ebéddel koronázzák, természetesen birkából készül az étel, ami az asztalra kerül.