2021.04.18. 15:20
Tankról a targoncára: egymillió kilométert is levezetett már a szécsényi nyugdíjas
– Nem csináltam én semmi különöset az életben, amiért újságban kellene szerepelnem – mondta a nemrég nyugállományba vonult Végh Lajos, amikor felkerestük otthonában. Pedig több százezer kilométert levezetett különböző járművek pilótájaként, s még ma is forgatja a kormánykereket.
Nyugdíjba vonulása után is a malomban dolgozik, de a nagy tartálygépkocsikat a könnyebben kezelhető targoncára cserélte Fotó Sz. F.
– Mindig igyekeztem becsülettel végezni a munkáimat. A feleségemmel tisztességre és a munka szeretetére neveltük a három gyermekünket – mondta Végh Lajos, aki a másokon való önzetlen segítségnyújtásban is gyakran élen járt, hiszen több mint hatvanszoros, önkéntes véradó.
– Autószerelőnek tanultam, de a gépkocsivezetés jobban tetszett. Rövid ideig a Salgótarjáni Volánnál dolgoztam, majd átmentem a Nógrád Megyei Füszérthez, ahol hamar tehergépkocsira kerültem, azzal hordtam az árut a kereskedelmi egységekbe – idézte fel.
Fotó Sz. F.
Katonaévei alatt lánctalpas járműveket tartott karban, de olyan vizsgái voltak, amelyekkel a honvédségnél mindenféle járművet, még tankot is vezethetett. Leszerelését követően visszakerült a Füszérthez, és különböző szállító járművekkel járta Nógrád, Heves, Pest megye útjait. Még a földutakat is jól ismerte, gyakran azokon át rövidítette le a szállítási időt.
Az ország különböző városainak üzemeiből is ő vitte az árut a Füszérthez. Azt mondta, gyakran 700-800 kilométert is meg kellett tennie egy nap. Abban az időben még nem volt kötelező pihenőidő, előfordult, hogy reggel hattól este tízig a volán mögött ült. Megbíztak benne, tudták, hogy becsületes és sosem fogyaszt alkoholt. Így bármikor, akár hétvégén is számíthattak rá.
A Füszértnél töltött évei alatt mintegy félmillió kilométeren át rótta az utakat. Többször hívták a szécsényi malomhoz dolgozni, így amikor megszűnt a Füszért, elfogadta az ajánlatot.
– Először ponyvás kocsira kerültem. Közben átalakult a cég, tartályos bérkocsikat használtunk, aminek a vezetésére külön vizsgát kellett tenni. Újabb átalakulás, korszerűsítés következett, s a malom saját tartálygépkocsit vásárolt. Nem volt könnyű, különösen téli időszakban, a kilenc méter hosszú, 12 tonna összsúlyú teherautóval manőverezni, főként ha 14 tonna volt a rakomány. Viszont sosem rohantam, mindig óvatosan közlekedtem. Hála istennek, egyszer sem volt balesetem, pedig a jeges, csúszós, téli utak mindig próbára tettek – mondta, s hozzátette: előfordult, hogy árokba csúszott kocsik kimentésében is segédkezett.
– Nem számoltam, de életem során egész biztos, hogy több mint egymillió kilométert is levezettem – magyarázta, majd a problémákra is kitért. – Az egyik péküzemben, miután beindítottam a tartálykocsi ürítését, leszakadt a cső, és a liszt beborította a környéket, még a szomszéd kerteket is. Egy asszony kétségbeesetten rohant a férjéhez: „Gyere gyorsan, a nyár kellős közepén esik a hó”. Jó pár zsák lisztet kellett akkor megsemmisíteni.
Végh Lajos szabadidejében, főleg hétvégeken, a 900 négyszögöles kertjét műveli. Már aktív korában is örömmel végezte a kerti munkát. – A fontosabb terményeket megtermeljük magunknak és a gyermekeinknek – mondja, de a vezetést sem hagyta abba. Nyugállományba vonulását követően is a malomban dolgozik, de a nagy tartálygépkocsikat a könnyebben kezelhető targoncára cserélte.
