Nyolcvanöt évesen sem mond le a mozgás öröméről a nyugdíjas tarjáni tanárnő

Szarvas József a Madách Imre Gimnáziumban lett testnevelő, a felesége egy évig tanított a Rákóczi úti Általános Iskolában, majd tizennégy esztendő a Táncsics Mihály Szakközépiskolához, húsz pedig a Pénzügyi és Számviteli Főiskolához kötötte. 1993-ban vonult nyugállományba.

Minden pedagógusnak sok diákja, tanítványa, barátja van, de egy olyan testnevelőnek, aki torna- és kosárlabdaedzőként – sőt játékosként is – sikeresen működött nem kevés ideig, értelemszerűen még több. Részben ez magyarázza az átlagon felüli ismertségét, elismertségét, amit megsokszoroz az a tevékenység, amelyet immár jó ideje végez városszerte egészségőrző, -visszaállító programok keretében. Egy ideig a megyei könyvtárban, majd a József Attila Művelődési Központban oktatta a klasszikus aerobikot, s más módon is foglalkozott különböző korosztályú felnőttekkel, főként idősebb generációkkal, nyugdíjasokkal. Később a Gagarin iskolában, illetve a városi tanuszodában indította el a fokozatosan népszerűsödött vízi tornát. Mostanában a mozgásszervi panaszokkal hozzáfordulóknak – a vírusjárvány okoztak korlátozások miatt – telefonon ad szakmai tanácsokat, s távolból irányítja a hasznosnak bizonyuló gyakorlatokat. Annak tudatában vállalja ezt a felvilágosító, mondhatni gyógyító tevékenységet, hogy a leghatásosabbnak a csoportosan, közösségben végzett munkát tartja.

Sajnos tíz évvel ezelőtt elvesztette párját, akivel ötvenhárom évig éltek együtt. Amíg lehetett, nagy szeretettel ápolta, gondozta beteg férjét. Szerető családtagokban azonban így sincs hiánya. Egy fia – aki követte szüleit a testnevelői pályán – és egy leánya van, aki angolt tanít. Két gyermeke négy unokával ajándékozta meg, júniusban – éppen saját születésnapja környékén – várja az első dédunokáját. Kedvenc időtöltése a színházba járás, s nagyon sajnálja, hogy a pandémia miatt szünetelnek a nyilvános előadások. Életútjának kuriózuma, hogy Egerben egy ideig osztálytársa volt a napokban eltávozott, jeles színművész, Törőcsik Mari is. Szerény, visszahúzódó kislányként emlékszik rá, aki már akkor is feltűnően szép énekhanggal rendelkezett. Egyik salgótarjáni szereplése kapcsán sikerült meglátogatnia az öltözőben, s ­utána is kapcsolatban maradtak. Szarvas Józsefné – családtagjaival együtt – a közönségtől kapott Prima díjat, személyesen pedig a városi közgyűlés ismerte el munkáját Salgótarján sportjáért kitüntetéssel.

Egyenes ági leszármazottja az egyik aradi vértanúnak

Mint közismert, az 1848/49-es magyar szabadságharc leverése után 1849. október 6-án Aradon tizenhárom vezető személyiséget végeztek ki. A vértanúk között volt az elhivatott katonaember, Knézich Károly is, aki ükapja Szarvas Józsefnének. Szerte Magyarországban és a nagyvilágban százötvenegy leszármazott él, valamennyien büszkék felmenőjük hőstettére, amely komoly erkölcsi támaszt jelent számukra. 2020 májusában lett volna a tizenegyedik hagyományőrző, mindig tematikus családi találkozó. Jelentős és egyre gazdagodó gyűjteményük is van a Knézich Károllyal kapcsolatos rekvizítumokból.