hivatás

2021.04.30. 17:26

Nyolcvanöt évesen sem mond le a mozgás öröméről a nyugdíjas tarjáni tanárnő

Nagyon sokan ismerik és szeretik Szarvas Józsefnét, aki Rapcsák Zsuzsannaként 1936-ban Egerben látta meg a napvilágot, de 1958 óta él és dolgozik a nógrádi megyeszékhelyen. Miután párjával – aki iránt a szerelem már az általános iskolai tanulmányaik vége felé kezdett kibontakozni és a tanítóképzőben is folytatódott – elvégezték a Testnevelési Főiskolát, már férj és feleségként költöztek ide.

Csongrády Béla

Szarvas József a Madách Imre Gimnáziumban lett testnevelő, a felesége egy évig tanított a Rákóczi úti Általános Iskolában, majd tizennégy esztendő a Táncsics Mihály Szakközépiskolához, húsz pedig a Pénzügyi és Számviteli Főiskolához kötötte. 1993-ban vonult nyugállományba.

Minden pedagógusnak sok diákja, tanítványa, barátja van, de egy olyan testnevelőnek, aki torna- és kosárlabdaedzőként – sőt játékosként is – sikeresen működött nem kevés ideig, értelemszerűen még több. Részben ez magyarázza az átlagon felüli ismertségét, elismertségét, amit megsokszoroz az a tevékenység, amelyet immár jó ideje végez városszerte egészségőrző, -visszaállító programok keretében. Egy ideig a megyei könyvtárban, majd a József Attila Művelődési Központban oktatta a klasszikus aerobikot, s más módon is foglalkozott különböző korosztályú felnőttekkel, főként idősebb generációkkal, nyugdíjasokkal. Később a Gagarin iskolában, illetve a városi tanuszodában indította el a fokozatosan népszerűsödött vízi tornát. Mostanában a mozgásszervi panaszokkal hozzáfordulóknak – a vírusjárvány okoztak korlátozások miatt – telefonon ad szakmai tanácsokat, s távolból irányítja a hasznosnak bizonyuló gyakorlatokat. Annak tudatában vállalja ezt a felvilágosító, mondhatni gyógyító tevékenységet, hogy a leghatásosabbnak a csoportosan, közösségben végzett munkát tartja.

Szarvas Józsefné sok embernek segít megőrizni, visszaszerezni egészségét
Fotó: L. B. / NMH

Sajnos tíz évvel ezelőtt elvesztette párját, akivel ötvenhárom évig éltek együtt. Amíg lehetett, nagy szeretettel ápolta, gondozta beteg férjét. Szerető családtagokban azonban így sincs hiánya. Egy fia – aki követte szüleit a testnevelői pályán – és egy leánya van, aki angolt tanít. Két gyermeke négy unokával ajándékozta meg, júniusban – éppen saját születésnapja környékén – várja az első dédunokáját. Kedvenc időtöltése a színházba járás, s nagyon sajnálja, hogy a pandémia miatt szünetelnek a nyilvános előadások. Életútjának kuriózuma, hogy Egerben egy ideig osztálytársa volt a napokban eltávozott, jeles színművész, Törőcsik Mari is. Szerény, visszahúzódó kislányként emlékszik rá, aki már akkor is feltűnően szép énekhanggal rendelkezett. Egyik salgótarjáni szereplése kapcsán sikerült meglátogatnia az öltözőben, s ­utána is kapcsolatban maradtak. Szarvas Józsefné – családtagjaival együtt – a közönségtől kapott Prima díjat, személyesen pedig a városi közgyűlés ismerte el munkáját Salgótarján sportjáért kitüntetéssel.

Egyenes ági leszármazottja az egyik aradi vértanúnak

Mint közismert, az 1848/49-es magyar szabadságharc leverése után 1849. október 6-án Aradon tizenhárom vezető személyiséget végeztek ki. A vértanúk között volt az elhivatott katonaember, Knézich Károly is, aki ükapja Szarvas Józsefnének. Szerte Magyarországban és a nagyvilágban százötvenegy leszármazott él, valamennyien büszkék felmenőjük hőstettére, amely komoly erkölcsi támaszt jelent számukra. 2020 májusában lett volna a tizenegyedik hagyományőrző, mindig tematikus családi találkozó. Jelentős és egyre gazdagodó gyűjteményük is van a Knézich Károllyal kapcsolatos rekvizítumokból.

Ezek is érdekelhetik