Az olimpiáról is közvetíthetett a szécsényi sportriporter, Vidu Pál

Vidu Pál Szécsényben született, ott járt általános iskolába, és a kitűnő tanuló fiú aktív tagja volt az iskolarádió szerkesztőségének. Tanulmányait a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban folytatta, majd a Szegedi Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát.

– Az iskolában különböző sportágakba bekapcsolódtam, de a versenysport gondolata sohasem foglalkoztatott. Az viszont annál inkább, ami a kulisszák mögött történik, egy-egy sportközvetítés alkalmával. Az első emlékem, amely mélyen belém gyökeredzett, az 1970-es évek végén volt, az SBTC–Vasas labdarúgó-mérkőzés televíziós közvetítésekor. Ekkor láttam először kamerát. Az akkor berobban sportriporter, Knézy Jenő ült a székben egy monitor előtt fülhallgatóval a fülén, és készült a közvetítésre. Ezek hatására valamikor a múlt század végén határoztam el, hogy sportriporter leszek. Napról napra merészebb célokat fogalmaztam meg, és a szerencse, valamint a kitartás elindítottak ezen az úton, amelynek köszönhetően szép lassan célba értem – fogalmazott élete célkitűzéséről a szécsényi sportriporter.

A friss diplomás tanárnak két munkahelye is lett. Tanári állást kapott a gimnáziumban, amely mellett műsorvezetőként és sportriporterként dolgozhatott a szegedi rádiónál. Évről évre lépkedett előre a riporteri pályán. Meghívást kapott a szegedi Városi Televízióhoz, majd a Magyar Televízió helyi stúdiójában is kapott feladatot. Egyre komolyabb terveket szövögetett és nagyobb kihívásra vágyott. A Komlósi Oktatási Stúdió elvégzése után 2000-ben került a Telesporthoz.

– Egykori álmom vált valóra azzal, hogy felvettek a Telesporthoz, és hirtelen a gyermekkori kedvenc sportriportereim kollégának szólítottak, mígnem az első dicséretet Knézy Jenőtől kaptam. Ekkor a főnököm volt például a magyar televíziós legenda, Vitray Tamás, így elmondhatom, hogy együtt dolgozhattam a régi nagyokkal. A riporterkedés mellett bekapcsolódtam a műsorvezetésbe és a kommentálásba. Fontos szakmai lépés volt az életemben, hogy 2006-ban a torinói téli játékokról a gyorskorcsolyaversenyeket közvetíthettem. A munkám nehézségét az adta, hogy Budapesten a stúdióban, a képernyő előtt ülve én is csak azt láttam, amit a nézők. Ez komoly kihívást jelentett számomra – mondta Vidu Pál.

Két év múlva megtapasztalta, az olimpia magával ragadó hangulatát, hiszen Pekingből már a helyszínről közvetítette az evezős versenyeket.

– A munkahelyi kettősségem miatt a televíziónál már gondok jelentkeztek, és nem volt biztos számomra, hogy kijutok a londoni olimpiára. A munkatársaim közül többen kiálltak mellettem, a legtöbbet talán Suba Katalinnak köszönhetek, hogy megkaptam a londoni utat, és az olimpiáról én közvetíthettem. Két hónap maradt a felkészülésemre, hogy alaposan megismerjem a sportágat. Gyulai Gergelynek, a testnevelési egyetem adjunktusának sokat köszönhetek, hiszen ő volt az, aki beavatott a torna világába. Így adatott meg számomra, hogy Berki Krisztián győzelmét is közvetíthettem, ami egy életre szóló élményt jelentett a számomra, főképp, mivel a közvetítést követően a kollégáim is gratuláltak. – idézte fel az emlékeit.

Vidu Pálnak a londoni olimpiát követően a Digi Sporthoz vezetett az útja. Egy ismert csapatnak lett a tagja, amelynek köszönhetően közvetített például Forma–1-es versenyekről, de még Wimbledonból, a tenisz egyik fellegvárából is.

Családjával a mai napig gyakran meglátogatja a Szécsényben élő szüleit.

– Titkolt gyermekkori álmomból valóság lett. Mindezekért köszönettel tartozom a családomnak és a kollégáimnak, mert nélkülük az álom nem vált volna valóra – zárta gondolatait a sportriporter.