Halálos csapda: megyeszerte gyakori, hogy hálóba gabalyodnak az agancsok

Szabó László, a Nógrád Megyei Vadász Szövetség elnöke, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének titkára elmondta: a zsinórok egyre erősebbek, így akár a vad életébe is kerülhet, ha belegabalyodik.

– Általánosságban a " target="_blank" rel="noopener noreferrer">dámokra jellemzőbb inkább, hogy beleakadnak bálamadzagokba és hálókba. Ennek oka lehet, hogy ez a faj kisebb testű, így gyengébbek is, ráadásul csipkézett agancslapátjuk könnyebben beleakad a vékony műanyag kötelekbe. Persze a gímszarvasok is kerülhetnek ilyen helyzetbe. Ugyanakkor mivel ezek az állatok erősebbek, így az esetek többségében el tudják szaggatni az őket foglyul ejtő zsinegeket – mondta Szabó László.

A szakember azt is kifejtette, hogy a vadnak akkor van esélye a túlélésre, ha a madzag nem a földben van, csupán azon hever. Ilyenkor, ahogy a szarvas játszik az eldobott műanyag szállal, az könnyen összeáll egy csomóba az állat agancsán. Ez azonban nem zavarja a vadat a mozgásában, így – jó esetben – amikor leveti tavasszal az agancsszárait, a kötözőanyagtól is megszabadul.

– Az erdőt járva a vadászok gyakran akadnak ilyen madzagcsomóval „díszített” hullatott agancsra. Ennél sokkal rosszabb, ha a zsinór nagyobb része már évek óta a földben, míg kisebb darabja a felszínen van. Ezekbe az állat annyira belegabalyodhat, hogy végül nem bír kiszabadulni szorult helyzetéből, és elpusztul. A kint hagyott villanypásztorral is hasonló a helyzet. Ahogy a vad vergődik, csak még inkább rátekeredik a zsineg, ez pedig az esetek többségében fulladáshoz vezet. Az is előfordul, hogy a mozgásában korlátozott állat éhen vagy szomjan hal, de akár az eset miatt elszenvedett stressz hatására is kimúlhatnak. Kevés olyan esetet tartunk számon, amikor a vadászok értesülnek a bajba jutott szarvasok hollétéről, és ki tudják őket szabadítani – közölte a megyei vadászszövetség elnöke.

Szabó László úgy tudja, hogy jogszabály nem kötelezi a gazdákat a földeken hagyott kötözőanyagok és villanypásztorzsinórok eltávolítására. A szakember véleménye szerint megoldást jelenthetne, ha csökkentenék az elektromos kerítésként szolgáló műanyag szálak szakítószilárdságát.

– Nyilván a gazdáknak az az érdekük, hogy a haszonállatok ne menjenek ki a karámból. Így azonban a szarvas, ha beleakad, jó eséllyel ott pusztul. Az is csökkenthetné a végzetes kimenetelű esetek számát, ha a használaton kívüli területeken nem maradnának kint a villanypásztorzsinegek. Emellett szerintem arra kellene ösztönözni a gazdákat, hogy a bálamadzagokat és a hálókat gyűjtsék össze. Úgy gondolom, hogy ez csupán némi odafigyelést igényel. A környezetet is szennyezi, ha a levágott kötözők a földbe kerülnek vagy elégetik őket – hangsúlyozta Szabó László.

A szakember hozzátette: a bálahálók jobbak, mivel vékonyabbak, így azok idővel szétmállanak.

Ezzel szemben a régi fajtájú köteges bálazsinegek sajnos hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül is a földben maradhatnak és szedhetik trófeás áldozataikat.

Mentés után sem biztos a túlélés

A vad megmentésére is akad példa, Szabó László nemrég kapott egy hívást, ami szerint szarvas esett a bálazsinór fogságába. Az állatot már a földön fekve találta.

– A letaposott hóból sejtettem, hogy a szerencsétlen pára a szorult helyzetből vezető kiutat a végkimerülésig kereste. Tudni kell, hogy a vad fél az embertől, félelmében támadhat, így egy szarvas megközelítése nem veszélytelen. Vállaltam a kockázatot, de a bálamadzagot csak úgy sikerült elvágnom, hogy egy pár méteres rész még az állaton maradt. Ez újra beleakadhat szinte bármibe. Hozzátette: abban sem lehetnek biztosak, hogy ezek az egyedek túlélik a mentést. A folyamat és az emberek közelsége akár halálos stresszt is okozhat a vadnak.