A legkülönlegesebb gyermekekkel foglalkoznak Szécsényben

– Mindig is közel álltak hozzám a gyermekek, már kiskoromban is óvó néni akartam lenni, de valahogy más megközelítésből szerettem volna velük foglalkozni. Édesanyám javaslatára és biztatására a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolára adtam be a jelentkezésemet Oligofrén-pedagógiai és pszichológia szakra. A főiskola szemlélete megerősített abban, hogy helyes utat választottam – emlékezett vissza a pálya kezdetére a szakember.

Eddigi munkája Szécsényhez kötődött, még főiskolás éve alatt lehetősége adódott a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola mellett működő speciális összevont osztályban tanítani. Úgy érezte, hogy az ott eltöltött első három hónap embert próbáló időszak volt az életében.

– Alig 20 évesen 14 túlkoros, többségében hátrányos helyzetű, magatartási zavarokkal küzdő fiú tanulóval kellett összhangot teremtenem, úgy, hogy nem volt még tapasztalatom. Három hónap után éreztem, és a kollégáim is megerősítettek abban, hogy jó úton járok, alkalmas vagyok a feladatra, rátaláltam az életutamra. Sok energiát fektettem bele, hogy mind szakmailag, mind érzelmileg helytálljak – idézte fel Bolgárné Jónás Anita.

Ebben az időszakban Makkai Zoltánné, az intézmény gyógypedagógus-logopédusa segítette. Életre szóló barátságot kötöttek. Az intézményben ötletadóként és megvalósítóként szerepelt abban a projektben, amely során bevezették a kéttanáros modellt, amelyben a tanítási órák jelentős részében két pedagógus tanított. Ahogy mondta, hálás kollégáinak, az iskola vezetőinek, elsősorban Ludányiné Bella Szilvia igazgatóhelyettesnek, hogy tagja lehet a keresztény szellemiségű intézménynek.

– Talán itt és most sikerült legközelebb kerülnöm a gyermekkori álmomhoz, mert óráim jelentős részét az óvodáskorú gyermekek körében tölthetem el – mondta, hozzátéve: – Fontosak voltak az autizmus témakörben végzett tanulmányaim. A másik kedves terültem a DSZIT terápia, ami a főiskolához hasonlóan teljes szemléletváltást adott. A fejlesztőóráim az asztal mellől átkerültek a térbe, a mozgás világába. Az órák felépítésének köszönhetően érzelmileg is közelebb kerültem a gyermekekhez, a foglalkozások beszélgetéssel kezdődnek, ahol a gyermekek elmondhatják érzelmeiket, gondolataikat. Az általam vezetett DSZIT terápia bázisintézménnyé, gyakorlattá vált az iskolában – mondta a szakember.

Munkáját megbecsülik, tankerületi elismerésben részesült. Örül, amikor szakmai előadások megtartására kérik. Több alkalommal is sikeresen pályázott koragyermekkori fejlesztést, valamint iskolai felzárkóztatást elősegítő programok megvalósítására.

– Úgy érzem, hogy a pályán eddig eltöltött 30 év alatt sikerült olyan lehetőségeket adni az általam fejlesztett gyermekeknek, amelyek fejlődésüket segítették elő. Bármilyen jót teszünk valakiért, ha csak egy kis szikrát is gyújtunk fel valakiben, azzal olyan magaslatok felé nyithatjuk meg az utat számukra, amelyről álmodni sem mertünk. Mindez megsokszorozódik, ha odafigyeléssel, a másik megbecsülésével, áldozattal, tisztelettel tesszük – mondta végezetül.

A pedagóguspálya egyik legszebb küldetése, segíteni azoknak a gyermekeknek, akik akaratukon kívül társaikkal szemben valamilyen hátrányos helyzetbe kerültek. Bolgárné Jónás Anita ezt tette és teszi mindennap.