Náthának tűnt, de Covid lett – így vészeli át az óvódai dolgozó a fertőzést

Tompán és püffedten ébredtem reggel 7-kor. Nem hallottam a telefon ébresztőjét. Kitámolyogtam a fürdőszobába és a tükörbe nézve megállapítottam: a látvány önmagáért beszél… Tegnap még vagányan újságoltam az ismerőseimnek, hogy semmi komoly, csak egy kis nátha. Tulajdonképpen tényleg, bár inkább influenzára hasonlít, csak nem vagyok lázas. Izomfájdalmaim vannak, az orrom hol elcsöppen, hol bedugul, a közérzetem összességében pocsék.

Hazaküldtek a teszt után

Tegnap kaptam meg a határozatot e-mailben a hatósági házi karanténról. A dokumentum érkezését egy telefonbeszélgetés előzte meg, ahol felvették az én és a velem egy háztartásban élők adatait, majd alaposan kikérdeztek a tünetekről. A gyerekeim közül ketten tünetmentesek, a legkisebb viszont már egy hete produkálja a megfázás tipikus jeleit. A középső lányom szombaton reggel tüsszögött és fújta az orrát, napközben orrhangja volt, de vasárnapra ezek elmúltak, ezért hétfőn elengedtem iskolába.

Ossza meg velünk tapasztalatait ön is! Várjuk beszámolóikat a [email protected]-ra

Ezen az ügyintéző felfortyant és leszúrt: hogyan lehettem ennyire felelőtlen! Aztán, amikor megtudta, hogy hétfő reggelre nekem is bedugult az orrom és mégis bementem dolgozni, teljesen kiakadt. Kissé emelt hangon közöltem vele, hogy óvodában dolgozom és megkérdeztem, van-e fogalma arról, hány gyerek orrát törlöm meg naponta?! Mert mégis, hol életszerű az, hogy egy gyerek ne menjen iskolába, mert a hétvégén folyt az orra, vagy egy felnőtt munkába, főleg akkor, amikor ő is éppen valakit helyettesít, mert a többiek már kidőltek? Járványhelyzet ide vagy oda...

Csak akkor enyhült meg, amikor elmondtam, hogy tulajdonképpen nem is dolgoztam aznap, mert délutánra voltam beosztva, de a tesztet még előtte megcsinálták. Az eredménye miatt azonnal haza kellett jönnöm. Az őszinteség eme mélységei közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Az adataim felsorolásakor ráadásul kiderült, hogy van közös ismerősünk, és máris barátibb lett a hangvétel. A csevegés eredménye tíz nap karantén az egész családnak. A legjobban a négyéves gyermekem járt, aki már a hétvégén szabadult a szobafogságból. Az ügyintézőnk azért nyomatékosan megkért, hogy addig, amíg a mi karanténunk le nem jár, ne vigyük óvodába. Kicsit azért elábrándoztunk rajta, hogy ő tulajdonképpen hétfőn már elmehetne bevásárolni...

Az alapvető használati cikkek pótlására több ismerősünk is felajánlotta a segítségét, sőt a polgármester és az egyik képviselő is. Mondtam nekik, hogy köszönjük, de megoldjuk a készleteinkből. Nálunk ugyanis egy átlagos hétköznap is van itthon legalább 5-10 kilogramm liszt, tej és tejtermék, a fagyasztónk pedig dugig megrakva húsfélével.

A második is pozitív

Voltam újabb teszten. Erre a jeles eseményre hosszas vacillálás után kimenőt kértem és kaptam az ügyintézőnktől, de a lelkemre kötötte: csak és kizárólag a tesztelés helyszínére és vissza közlekedhetek, nem ejthetek útba boltot, fodrászt, műkörmöst. Megígértem, hogy úgy lesz. Egyébként is: kinek hiányozna karácsony előtt egy harmincezertől ötmillió forintig terjedő egészségügyi bírság?!

Amikor a mintavételi állomásra megérkeztem, rögtön rájöttem, hogy nem öltöztem elég melegen az eseményhez, mert a parányi öltözőépület előtt az utcáig kígyózott a sor. Az „orrturkát” az öltözőablakban végezték el. Meg is állapítottam magamban, hogy járványügyi szempontból sokkal biztonságosabb ezt a szabad levegőn végezni, mintha ennyi ember egy zárt váróteremben zsúfolódna össze. A tesztet végző szkafanderes pasas együttérző volt, kíméletesen vette le a mintát, rendkívül hálás voltam neki ezért.

Meglepetés nem ért, mert újfent pozitivitást mutatott a terhességi tesztre hajazó készülék, tehát az eredmény közlése és röpke negyven perc után otthonom melegébe távozhattam, nem úgy, mint a „szerencsétlen” negatívok, akik – mivel az antigénalapú gyorsteszt negativitása nem elég megbízható – mehettek még egy körre.

Eltűntek az ízek

A csütörtök már valamivel jobban indult az előző napoknál, mert az izomfájdalmaim elmúltak, így a közérzetem javult. Viszont elvesztettem az íz-és szagérzékelésem, de így is tudok főzni! A gyerekekkel tanulunk és holnap már – bízom benne – fel tudok kelni, hogy szombatra elkészítsem a főiskolai beadandómat, mert úgy érzem, végre kialudtam magam. Az előző pár napban ez esélytelen volt, mert még az óracsörgést sem hallottam.

A rendőrség mindennap meglátogat. A telefonra letölthető házikarantén-megfigyelő rendszer naponta egyszer szokott felkérni arc- és helyfelismerésre sms-ben. Ez egyáltalán nem nagy áldozat a többi honfitársam biztonsága érdekében. Az egészségi állapotom változása egyértelműen javuló tendenciát mutat: már kapok levegőt az orromon keresztül. Bízom benne, hogy nem lesz rosszabb...