tradíció

2020.11.11. 11:30

Nem éhezünk, ha Márton napján libát eszünk

Márton napja van, ehhez az ünnephez számos szokás és hiedelem fűződött.

Gulyás Edina

Óvodások is ünnepelték tavaly Márton napját

Forrás: Archív fotó: H. M.

Fotó: Ladoczki Balázs

Talán az egyik legismertebb, hogy aki ezen a napon nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. Emellett számos időjárással kapcsolatos jóslat is köthető november tizenegyedikéhez. Mára kevés ilyen hiedelem maradt meg az emberek emlékezetében. Idézzünk fel néhányat!

– Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – szól a népi mondás. Ezen a napon az addigra jó kövérre tömött libákat már le lehetett vágni. Emellett az újbort is ebben az időszakban lehetett megkóstolni. Úgy tartották: A bornak Szent Márton a bírája – fogalmazott Steib Janka néprajzkutató, aki azt is elárulta: – A Márton-napi lakomák szerepe az volt, hogy egész évben bőven legyen mindenből. Azt gondolták, minél többet esznek-isznak ezen a napon, annál egészségesebbek és erősebbek lesznek.

Mint mondta, időjáráshoz kapcsolódó jóslások is fűződtek no­vember 11-éhez. Úgy tartották, kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jő, vagyis ha hó esik aznap. Ha barna lovon érkezik, vagyis nem esik hó, akkor enyhe tél lesz. Egy másik ilyen népi mondás szerint: Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.

– A liba csontjából is következtettek az időjárásra. A ropogósra sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtették a húst, és szemügyre vették azt: a fehér, hosszú libacsontból havas, a rövid, barnából pedig saras télre következtettek – fogalmazott a néprajzkutató, aki arról is tájékoztatott: – Baranyában tiltották a munkát Márton napján, nem volt szabad mosni, teregetni. Ellenkező esetben a jószágok pusztulásától tarthattak.

Óvodások is ünnepelték tavaly Márton napját

A szakember arra is kitért: ezen a napon a kanász Márton vesszejével járta a házakat és köszöntőt mondott. Ahány ága volt a vesszőnek, amelyet a gazdáknak adott, annyi szaporulatot várhattak az állatokat illetően. Ezt a vesszőt dögvész ellen a disznóól tetejébe szúrták, tavasszal pedig ezzel hajtották ki az állatokat. Vas megyében Szent Márton püspök vesszejének hívták.

Kisfarsang idejére esik Márton napja, amely az őszi lakodalmak, bálok, mulatságok ideje volt.

– November 11-e határnap volt, az őszi és téli idő között helyezkedett el, bizonyos szokások is erre utalnak. Tisztújításokat tartottak, valamint a fizetési és a jobbágytartozások lerovásának napja volt – fogalmazott Steib Janka, hozzátéve: – A pásztorok és a cselédek fogadása kötődött ehhez a naphoz, valamint ez volt a legeltetés határnapja is. A pásztorok Márton napján járták a házakat, amelyek nyáját őrizték. Köszöntőt mondtak, cserébe vendégül látták őket étellel, itallal, de előfordult, hogy ajándékot, pénzt kaptak.

A néprajzkutató a palóc szokásokat említve kifejtette: időjárással kapcsolatos jóslások kötődnek Márton napjához a Középső-Ipoly mentén is: ha esett az eső, akkor úgy tartották, még sokáig ősz lesz, ha hó hullott, akkor gyorsan beköszönt a tél. Az Ipoly vidékén a pásztorok november 11-én végigjárták a házakat. Nyitra megyében, Zsérén is a pásztorok hordták a mogyorófavesszőt, amiért ajándékot kaptak a gazdától.

– Napjainkban is különféle rendezvények és programok kapcsolódnak a fenti dátumhoz. A Márton-napi lakomák, a Márton-napi lúd fogyasztása minden vidékünkön kedvelt ilyenkor – hangsúlyozta a néprajzkutató.

A legenda szerint a ludak óljába bújt a püspökség elől

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria – a mai Szombathely – nevezetű városában látta meg a napvilágot. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű férfi a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában