Nyuszkanyakú palóc tyúk is kapirgál a mátranováki családi birtokon

Aki megérkezik a településtől csupán néhány száz méterre található völgyben meghúzódó Faluhely Majorba, az egy másik, mára szinte feledésbe merült világba csöppen. A gyárak szomszédságában, de a mai nyüzsgő mindennapoktól mégis rejtve, évszázadokat utazhatunk vissza az időben. Oda, ahol még sárral tapasztották a szobák falát, és ahol a kemencesutban ágyaztak éjszakára. A közelben racka juhok legelnek, és libák gágogását hozza az őszi szél.

– Édesapám, Földi Gyula hozta létre a gazdaságot a kilencvenes évek közepén. Ezen a területen régen téesztelep volt, istállókkal, juhtartó hodályokkal. Egy olyan színvonalas családi gazdaság kialakítása volt kezdetben a célja, ahol minőségi állattartást lehet megvalósítani. Ez viszonylag gyorsan sikerült is – kezdi a Faluhely Major történetét Földi Ádám.

Mint mondta, öccsével, Dáviddal szinte a kezdetektől segítettek édesapjuknak, de amíg testvére az állattartásból vette ki a részét, addig őt mindig is az építkezés érdekelte. És a hagyományok. Gyermekkorától érdeklődött a falusi élet iránt. Mindig is foglalkoztatta a történelem, a múlt, őseink kultúrája. Ezek éltetésében és megismertetésében szüleinek és nagyszüleinek is nagy szerepe volt. A középiskola elvégzését követően Debrecenben tanult néprajzot. Itt kezdte úgy érezni, hogy ha már ennyire a fejében hordja azt a régi világot, akkor fizikailag is megformálja azt. Így kezdte megalkotni a gyakorlatban is a Faluhely Major vendégházát, amiben lépésről lépésre mindent a két kezével alakított ki.

– Megüresedett az egyik istálló, kezdetben itt rendeztem be egy néprajzi kiállítást. A ház előtti udvarrészen pedig egy népies állattartást bemutató palóc porta alakult. Ez így működött évekig, majd azt éreztem, hogy jobban szeretnék hatni az emberekre. Mert igazán akkor lehet ezt a világot és annak a hangulatát megérezni és megérteni, ha nem néhány órát, hanem legalább két-három éjszakát abban tölt el a látogató – hangsúlyozta Földi Ádám, aki azt is elmondta: – Ennek megfelelően vendéglátó résszel egészült ki mára a gazdaság, ahol tavasztól őszig fogadjuk az érdeklődőket. Számomra ez az a hely, amely a hagyományainkból táplálkozik, de a biztonságról szól.

Mint mondta, hisz abban, hogy az ember képes létrehozni egy olyan világot, aminek jó gazdája tud lenni, amiért felelősséget vállal. Éppen ezért nincsenek is bővítésre vonatkozó tervei, mert fontos számára, hogy kézben tudja tartani a dolgokat. Nem is vállalkozásként tekint erre a helyre, hanem egy feladatvállalásként: vállalja, hogy fél évig azt az életet, amit élni szeret, megosztja másokkal is. Párjával együtt fogadják az érkezőket, akikre valóban vendégként tekintenek. Mindenki fontos számukra, aki a majorba látogat, és bíznak abban, hogy az embereket befogadóképességükhöz mérten megérinti a hely varázsa.

– Régen, még az 1700-as évek előtt egy falu terült el ebben a völgyben, amit aztán elhagytak a lakói. Részben ezért neveztük el a gazdaságot Faluhely Majornak – hangsúlyozta Földi Ádám, hozzátéve: – Számomra azonban ennek a névnek a jelenben is van jelentősége. Egy olyan helyet jelöl, ahol megállnak az emberek. Ahogyan régen, amikor kiültek a házak elé, és megkérdezték az arra járókat, hogy mi van velük. Ez a név tehát magában hordozza a küldetését is. Ennél nincsenek is nagyobb céljaink. Az általunk fontosnak tartott értékeket szeretnénk minél jobban szolgálni, úgy, hogy közben élvezzük azt, amit csinálunk.

Mint mondta, első lépésként az étkezőt alakította ki a régi istállóban. A négy szoba megépítése során pedig azokat a tereket valósította meg, amiket igazán szépnek tart. Az évszakokról elnevezett helyiségekben, az ősz szobájában például szénával van megvetve az ágy, és a kemence tetején kialakított fekhelyen hajthatják álomra a fejüket a vendégek. A tavasz szobájában a falakat kézzel tapasztották. Már ide is van készítve a sár, amivel mindjárt felújítja a nyári időszak alatt lepergő homokréteget.

– Mindent úgy alakítottam ki, hogy nekem akkor is jó ebben a környezetben élni, ha nem jön ide senki – hangsúlyozta Földi Ádám, aki azt is elmondta: régi parasztházak elemeit építette be a vendégházba, sokat még édesapja gyűjtött össze, ő pedig a helyére pakolta. Viccesen jegyezte meg: szemét nem létezik, csak a dolgok nincsenek a helyükön.

A házon télen is van mit csinálni, az évek során folyamatos a renoválás. Ezenkívül mindig van egy érzés, egy küldetés, amit meg kell valósítania. Így épült meg a völgyben a hármaskereszt, ami köré tavaly ősszel és idén tavasszal zarándokutat épített 12 stációval.

– Hiszek abban, hogy a természet rendje alól nem bújhatunk ki. Attól, hogy teremtünk egy úgymond modern, mesterséges világot magunk számára, attól még megérintenek a természet változásai. Ha újra jobban odafigyelünk a körülöttünk lévő környezetre, azzal a saját életünkben is rendet, biztonságérzetet kapunk – fogalmazott Földi Ádám, hozzátéve: – Ha tudjuk, hogy mi után mi következik, az megnyugtat. A hagyományainknak pont ez a kulcsa: ad egy olyan belső ösztönös tudást, ami nyugalommal és tartással tölti el az embert.

Mint mondta, az emberekben benne van a természetközeli élet iránti szeretet. Akik a majorba látogatnak, érdeklődnek a régi, hagyományos falusi élet iránt. Azonban nem azt a pillanatnyi élményt kapják az ide érkezők, amit egy tájház, egy múzeum, vagy egy állatsimogató adhat. Azoknál ez a hely már mélyebb, közvetlenül megtapasztalható, átélhető élményeket ad az erre nyitottaknak.

Nyuszkanyakú palóc tyúk kapirgál itt

A gazdaság a vendégházzal párhuzamosan fejlődik, főleg a technológiai terén. Elsősorban arra törekszenek, hogy minőségi előrelépés történjen. Őshonos és saját nemesítésű állatfajtákat tenyésztenek. Van nyuszkanyakú palóc tyúk, faluhelyi nyúl, a gazdaság alapját pedig a racka juhok jelentik, de libák és kacsák is színesítik a palettát és mindig van néhány disznó is. – Főleg tenyészállatként tartjuk az állatokat, de a vendégeink tányérjára is kerülnek saját alapanyagból készült fogások. A konyhát egyedül viszem, és a hagyományos alapanyagokból néha egészen meghökkentő ételeket készítek – mesélte Földi Ádám. Mint mondta, az ország nagyobb városaiból, és főleg a Felvidékről érkeznek látogatók, akik két-három napon át töltik idejüket a völgyben. A domboldalban dézsafürdő, egy másik helyen pedig függőágyak szolgálják az itt tartózkodók kényelmét.