Sosem zárt még ilyen rossz szezont a karancslapujtői méhész

Napjainkban már ritkaság számba megy, hogy egy méhész főállásban foglalkozik a mézgyűjtő rovarok gondozásával.

Fodor Csaba karancslapuj­tői méhész a fiatal gazda pályázat segítségével azonban erre tette fel az életét.

– Öt méhcsaláddal indultam el 2009-ben. Évekre volt szükségem a számomra legmegfelelőbb technika kikísérletezésére, ugyanakkor már a kezdetektől fogva vándoroltam a méheimmel. A vándorlás nemcsak megerőltető, de komoly technikai hátteret kíván, illetve a költsége is magas. Ahhoz viszont elengedhetetlen, hogy egy méhész csak a méze eladásával keresse meg a kenyerét – mondta a szakember, aki két telephelyen – Karancsalján és Karancslapujtőn – összesen 100 termelő méhcsaláddal foglalkozik.

– Márciusban még tele voltunk reményekkel, hiszen nagyon jól teleltek át a rovarok. Aztán jött a fekete leves. A repce virágzásának szinte teljes ideje alatt aszály sújtotta az ország területét, majd április elején az akác többször is lefagyott. E mellé jött még a vírushelyzet miatti bizonytalanság is. Első állomásként szokás szerint tavasz elején virágzó fűzfákat kerestem fel. Ezt követően a Jászságba mentünk tovább a sárgálló repcetáblákra. Az időjárás viszontagságai miatt úgy döntöttem, hogy biztonsági játékra törekszem és csak az állomány felét vittem magammal erre a vándorútra. A terület adottságain túl az időjárás sem kedvezett, mivel forrón tűzött a nap és erősen fújt a szél. Ennek ellenére repcéből az eddigi legjobb mennyiséget pergettem, ami családonként 17-18 kilogrammot jelent. Onnan vándoroltam tovább Kecskemét környékére a déli akác miatt. Itt azzal kellett szembesülnöm, hogy úgy 15–20 méteres magasságig lefagytak a fák, így új helyet kellett keresnem. Végül annyira elkeserítőnek véltem a helyzetet, hogy inkább hazajöttem. A Nógrád megyei akácról sikerült valamennyi nektárt gyűjtenie a méheimnek. Az északi országrész után szoktam a Tisza partjára látogatni az úgynevezett ámorakác virágzásakor, azonban idén olyan gyorsan lement a szezonja, hogy lemaradtam róla. Végül a méheimtől az elvárt akácméz-mennyiség körülbelül egyharmadát tudtam elvenni, ami családonként nem érte el a 10 kilogrammot sem. A következő mézelő növénykultúra a napraforgó, amely esetében két helyre osztottam meg a méheimet – mondta Fodor Csaba.

A méhész rendszerint ebben az időszakban a Jászságig szokott utazni, azonban amikor odaért, a következő látvány fogadta: a méhek számára elérhető távolságon belül alig 30–50 hektárt vetettek be a gazdák az olajnövénnyel. A másik terület, amit idén felkeresett a Tisza folyó partja volt. Itt a szemrevételezés után jobbnak tűnt a napraforgóhelyzet.

– Abban bíztam, hogy a méheim telegyűjthetik a kaptárakat, de sajnos csalódnom kellett. Egy átlagos évben a pergetés után 30 kilogrammot meghaladó napraforgóméz-mennyiséggel szoktam számolni, azonban most ez alig érte el a 20 kilogrammot – közölte Fodor Csaba, majd hozzátette: amióta méhészkedik, azaz 11 éve, ilyen rossz szezont még nem zárt.

A szakember a méztermelés szempontjából rövidnek és katasztrofálisnak titulálta az idei évet, amely a méhészek számára véget is ért a napraforgóval. Jelenleg a méhészek az atka elleni védekezéssel, valamint a méhcsaládok téli időszakra való felkészítésével vannak elfoglalva, amely tevékenységgel lefektethetik a következő év alapjait. Az azonban már nem biztos, hogy Fodor Csaba jövőre ismét útra kel a mézgyűjtő rovarokkal.

– Nem vagyok benne biztos, hogy a vándorlás ad annyi pluszt, mint amennyi munka van vele. Rengeteg időt elvesz az embertől, hiszen április elejétől augusztus végéig a hét minden napja a méhek körül forog. Ráadásul egy ilyen gyenge évben, mint az idei, még csak nem is kifizetődő. Nagyon szeretek méhészkedni és vándorolni, de egyszerűen ilyenkor úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen dolgoztam. Emiatt lehet, hogy jövőre már csak legfeljebb az akácra megyek le – tudatta Fodor Csaba.

A karancslapujtői méhész tervei szerint a vándorlással keresett plusz bevételt inkább anyaméhneveléssel próbálná meg pótolni. Jövőre egy ilyen telep létrehozását tervezi és bízik benne, hogy mivel ennél a tevékenységnél pontosabb időbeosztásra van szükség, így a családjával is több időt fog tudni tölteni.

Jelezni kell az önkormányzatnak és a gazdának is a mézgyűjtési szándékot

A vándorlás esetében a méhészek a virágba borult mezőgazdasági területeket keresik fel. Amint azt Fodor Csaba elmondta: ilyenkor nem csupán érdemes, hanem szükséges is egyeztetni a földtulajdonosokkal.

– Általában olyan helyeket keresek fel, ahol régi kapcsolatot ápolok a gazdákkal, így például a növényvédő szerek használatával kapcsolatos konzultáció sem okoz különösebb bonyodalmat. Így végül is mindenki jól jár. Egymásra vagyunk utalva, hiszen a méhek jelenléte nekik is hasznot hajt, illetve nekünk is előnyös a nektárgyűjtés szempontjából, ha oda mehetünk. Természetesen ilyenkor a területileg illetékes önkormányzat jegyzőjéhez is be kell jelentenie a méhésznek a vándorlási szándékát. Onnan kaphatunk tájékoztatást egyebek mellett az esetleges szúnyoggyérítések időpontjáról is.

A karancslapujtői méhész véleménye szerint az itthon maradt családok önerőből alig, vagy egyáltalán nem tudják fenntartani magukat. A probléma megoldására egy tudatos, központi méhlegelő-javítást tartana a legjobb megoldásnak.