múltidéző

2020.09.22. 19:55

Ezeket biztos, hogy nem tudta: így debütált ’64-ben a salgótarjáni Karancs Szálló

Az 1964-ben megnyílt, külföldiek, politikusok és a helyi lakosok körében egyaránt kedvelt szálló, amelynek éttermében akár békacombot is lehetett rendelni ma már csak „szellemhotelként” ismert. Pedig a hétemeletes Karancs Szálló – működésének közel negyven éve alatt – Magyarország egyik legimpozánsabb szállodájának tartották, amely csak a megnyitását követő egy évben több mint 12 ezer embert fogadott. Ezt az egy esztendőt idézzük most fel a Nógrád korábbi lapjainak segítségével.

Sz. R.

A salgótarjáni Karancs Szállót 1964. április 5-én, vasárnap adták át, melynek megnyitójára majdnem kétszáz vendéget vártak. A nagyérdeműt végigkalauzolták a hotel két emeletének lakószobáin, a bankett-termen, hallon, báron, konyhán.

A nagyközönség számára aznap este hétkor nyílt meg a Karancs Szálló, melynek első napi forgalma meghaladta a tízezer forintot, ami mai értéken számolva több mint kétmillió forint.

Az építésre több mint 30 millió forintot költöttek, és 7500 négyzetméter területet foglal el. A 168 ágyas szállodai rész mellett a közönség rendelkezésére állt a 200 személyes étterem, a 150 személyt befogadó espresso és bár, a korszerűen berendezett konyhán pedig 800 személy étkezését tudták ellátni. Az új szállodában 132 alkalmazott dolgozott, közöttük 88 nő.

Hétfőn már az első vendégek is megérkeztek az új szállodába. Az ízlésesen terített asztalok, az udvarias kiszolgálás, nagyszerű népi- és tánczene gondoskodott a jó hangulatról.

Önnek is vannak fotói, emlékei? Esetleg megszállt a hotelben, netán az épületben dolgozott? Küldje el nekünk történetét a [email protected] címre!

Első osztályú nívó, másodosztályú árak, ez volt a jelszavuk

A hotel két hónapos jubileumán már számos sikert könyvelhetett el. Ez idő alatt Andrijan Grigorjevics Nyikolajev, szovjet űrhajós és az Arbeiter Zeitung című osztrák lap tudósítója is megszállt a Karancsban. Az újságíró lapjában úgy fogalmazott, hogy ez az a szálló bárjával és éttermével, amely intelligens személyzetével Európa bármelyik nagyvárosában megfelelne.

A nyitást követő első hónapban megnyitott a teraszt, ahol este hattól kilencig cigányzene mellett szórakozhattak a vendégek, hetente háromszor pedig ötórai táncra invitálták a fiatalságot. A teraszról ide kattintva talál fotót.

A Karancs szálló eszpresszójának kerámiafala, Csohány Kálmán, Énekek Éneke című, 1964-ben készült alkotása
Fotó: Inkey Tibor / Fortepan

A szállodai szobák csaknem mindig telítve voltak. Franciák, olaszok, németek, dánok, amerikaiak, brazilok és főleg csehszlovákok voltak külföldi vendégeik. Belföldről szintén érkeztek turisták, de elsősorban a helyi üzemek, intézmények hivatalos vendégei találtak szállásra. A Karancs étterme kimagaslóan jó volt, amit nem csak a szállóvendégek vehettek igénybe. Gyakran szerepelt a rendelések között békacomb is, amit a főszakács kérésére az egri piacról szereztek be.

A Karancs Szálló bárjába nem akármilyen feltételekkel lehetett belépni. A férfiaknak kötelező viselet volt a nyakkendő, és bevezették az este 10 órától záróráig történő minimum 25 forint kötelező fogyasztásra szóló blokkot is, amely körül sok vita volt. A vezetőség szerint erre azért volt szükség, hogy működőképes maradjon a bár.

A Karancs Szálló épülete 1964-ben
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Miskolcról érkezett neon

Miskolcon készítették az épületre kihelyezett neon feliratokat, amik több hónapnyi késést követően, végül július 23-án kerültek méltó helyükre. A Nógrád korabeli írása szerint, az eszpresszó bejárata fölött tíz létrafok magasságban másfél arasznyi széles pallón állva egy fiatal munkás feladata volt a neon felhelyezése. A férfi életének, egészségének biztonságát nem védte korlát, de még csak biztosító öv sem simult derekára. A fiatalember meg-megingott saját csapásainak erejétől.

A Karancs szálló egy esti felvételen, a Hotel feliratú neonnak is külön története van
Fotó: Dornyay Béla Múzeum

Augusztusban már az ötezredik vendéget fogadták

Salgótarjánban nemcsak a város, hanem az idegenforgalom szempontjából is igen jelentős volt az április elején megnyitott Karancs Szálló. A város ékessége tette lehetővé, hogy a hazai vendégek mellett számos külföldi állam képviselői is megismerkedhessenek Salgótarján és környéke nevezetességeivel. A szálloda megnyitása után, szinte naponta érkeztek külföldi vendégek a városba és elismerően nyilatkoztak a minden követelménynek megfelelő korszerű létesítménytől.

Kilátás a Karancs Szálló egyik szobájának erkélyéről
Fotó: Dornyay Béla Múzeum

1964. augusztus 14-én fogadták a Karancs Szálló ötezredik vendégét, aki egy kecskeméti sportcsapat tagja volt. Az ötezer vendég közül csaknem ötszáz külföldről érkezett.

Miss Karancs

1964. augusztus 18-án este nagysikerű llona-bált rendeztek a szállóban, ahol a közönség megválasztotta az Ilona bál szépét. Az első helyezett Bakó Erzsébet, a második Kriszt ova Jordánka, a harmadik pedig Hrubecz Éva volt.

Fotó: Nógrád

Divat és fehérnemű-bemutatókat is tartottak

Többször tartottak az Állami Áruház ruhakölteményeiből divat- és fehérneműbemutatót a szálló presszó és bár részén, ahová szigorúan csak nők léphettek be. Október 28-án arról írt a Nógrád, hogy három fővárosi és négy helyi manöken mutatta be a szebbnél szebb műszálas és habselyem kollekciókat: hálóingeket, pizsamákat és egyéb fehérneműket, valamint műszálas pulóvereket és blúzokat.

A minőséget a Margit-szigeti nagyszállóból idehelyezett konyhafőnök garantálta

Három hatalmas gázsütővel, olaj- és villanytűzhellyel és egy egészen újszerű mosogatógéppel volt felszerelve a szálló fehér csempével kirakott konyhája. Az ételek minőségét Elek István, a szálló főszakácsa garantálta, aki a budapesti margitszigeti nagyszállóból érkezett Salgótarjánba, és még az Indonéz nagykövetnek is főzött.

A főszakács célja az volt, hogy nemzetközi konyhát hozzon a városba, és bemutassa a ’60-as évek ételeit. Elek István a Nógrádnak úgy nyilatkozott, hogy a salgótarjániak nemcsak pörköltet és rántott szeletet ettek. Szerették az újat, a változatosat, szerettek jól étkezni. A raznica, és a csevapcsicsa kedvencként szerepelt a Karancs étlapján.

Elek István a szálló konyhafőnöke
Fotó: Nógrád 1964. október

A főszakács még az etióp vendégek számára is külön ételsorral készült, tekintettel a vallásukra. A fakanálforgató a Nógrádnak azt is elárulta, hogy szilveszterre három menüt is összeállítottak, amelyhez 150 kilogramm malacot, 25 fácánt is felhasználtak. A teljes interjú ide kattintva olvasható.

A Karancs szálló étterme, a falon Makrisz Zizi grafikus mozaikja látható egy 1965-ben készített felvételen
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Egy év sikere számokban

A Karancs Szálló megnyitását követő egy év alatt 11433 belföldi vendég 18120 napot töltött a szállóban. 927 külföldi vendég mintegy 2327 napot tartózkodott a Karancsban. Csaknem egymillió forint értékben 55 ezer menüt, 130 ezer dupla feketét szolgáltak fel egy év alatt. A vendéglátás hangulatát kellemessé tette az elfogyasztott 150 hektoliter bor, 220 hektoliter sör és 16 hektoliter égetett szeszes ital.

Tizenhárom évvel később, 1977-ben is ugyanolyan fényesen ragyogott Salgótarján ékköve, a Karancs Szálló
Fotó: Dornyay Béla Múzeum

Ezek is érdekelhetik