Huszonhat kisgyermek köszönt el szeretett óvodájától Salgótarjánban

A nevelési-oktatási munka egyik legfontosabb eleme a személyesség, amelyet a találkozások, beszélgetések és az együtt töltött idő tesz teljessé. Ennek hiányától szenvedett a magyar oktatás és nevelés minden fóruma az előző időszakban. Ezért is volt nagy öröm, hogy – ha a középiskolai ballagásokat ugyan nem is lehetett megtartani, vagy legalábbis el kellett halasztani egy későbbi időpontra – az általános iskolai és az óvodai ballagásokat, ha ugyan nem is a megszokott keretek között, de meg lehetett tartani.

– Az első óvodai nap mindig meghatározó, de ugyanilyen fontos az utolsó nap is, a ballagásé, amelyet igyekeztünk a jelenlegi helyzetnek megfelelően is igazi, értékes tartalommal megtölteni – mondja Bali Imréné Adrienn, a salgótarjáni Jó Pásztor Katolikus Óvoda igazgatója, akit az idei óvodai ballagás kapcsán kerestünk meg.

Nemrég ugyanis nagy örömmel gyűltek össze a Jó Pásztor Katolikus Óvoda Nyuszi csoportosai az Acélgyári Szent József-templom kapuja előtt. Június 26-án, pénteken ugyanis 26 ünneplőbe öltözött gyermek várta, hogy végig lépdelhessen az templom hajóján az oltárig, ahol elköszönhettek szeretett óvodájuktól. Megilletődve várták, hogy tarisznya kerüljön a vállukra és tényleg elballagjanak.

Mint azt az óvodavezetőtől megtudtuk: 1991-ben indult el az óvoda, mégpedig néhány lelkes pedagógus és szülő kezdeményezésére, egy csoporttal a város egyik óvodájában. 1993-ban lett teljes intézmény, azóta működik önállóként. Ez az óvoda volt Nógrád megye első egyházi óvodája, a megnyitásban nagy szerepe volt dr. Keszthelyi Ferenc püspök atyának és a helyi adományozóknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre és ma sem működhetne az intézmény.

Az óvodavezető a kezdetekre való visszatekintés kapcsán kérdésünkre elmondta: – A volt óvodásaink hozzák most már hozzánk gyermekeiket. Nem egy gyermek van nálunk, akinek az édesanyja, édesapja egykoron a mi óvodásunk volt. Valamint amikor megünnepeljük a kerek évfordulókat, akkor is visszajönnek a régi gyermekeink. Ez egy nagyon jó érzés, hiszen ez mutatja azt, hogy az egykori nevelésünk gyümölcsöt hozott, hiszen a kis mag, amit elültettünk, az most már bőséges termést hoz, mert ők is fontosnak tartják gyermekeik számára azt a nevelést, amit mi tudunk biztosítani. Remélem, hogy ez folytatódik a továbbiakban is!

A búcsúzáson megszeppent gyermekarcok állnak a nevelői-pedagógusi testület és a szülők elé, hogy elköszönjenek az óvodától. A három itt töltött év meghatározó, erősíti meg az ünnepségen pedagógus és szülő egyaránt. – Olyan nevelést kaptak itt a gyerekek – mondja kérdésünkre az egyik szülő –, ami a ballagótarisznyába is jelképesen betehető útravalóként. Amit most megkaptak, azt bizonyosan bőségesen kamatoztatják majd a későbbiekben is. Kívánom mindenkinek, hogy ezt a szellemiséget minél több gyermek élje meg és vigye tovább – fogalmazott kérdésünkre.

Fontos, hogy tovább haladjanak a jézusi úton, amire lehet építkezni

Az intézményvezető, Bali Imréné búcsúzójában elköszönt a gyermekektől, és megemlítette, hogy az elmúlt 3-4 év elszaladt, és kinőtték az óvodát. A szülőknek megköszönte, hogy rájuk bízták legféltettebb kincsüket, és kérte őket, hogy sose engedjék el gyermekük kezét, mert a szülői támogatásra egy életen át szükség van. Vezessék tovább gyermeküket a jézusi úton, hiszen az óvodában kapott alapokra lehet építkezni.

Az óvodavezető a hitvallás kapcsán kérdésünkre így fogalmaz: „Teljesen más szemléletűek a hozzánk járó gyermekek, ezt az iskola igazolja, mert az iskolába távozó gyermekeink is a szeretetet tartják szem előtt, egymásnak segítenek. Nagyon fontos számunkra a pozitív értékek erősítése, és mindazok az értékek, amelyek a mai világban már kihalóban vannak.”

A gyermekek is verssel, énekkel köszöntek el az óvodától, majd Varga András atya vezetésével minden gyermek szülői áldásban részesült. Áldással vonultak ki a templomból – ezzel is jelezvén, az óvodás korszak véget ért, vár egy újabb kihívás: az iskola.