Megerősödve is kikerülhetünk a járványból az egykori nógrádi szerzetes szerint

– Miért terelődtek rossz irányba a párkapcsolatok a járványhelyzet ideje alatt?

– A koronavírussal kapcsolatban nemcsak arról lehet olvasni, hogy mennyien betegedtek meg, hanem már arról is, hogy a hirtelen ránk szakadt kényszerű otthonlét hogyan terheli meg a lelkünket. A hírek arról szólnak, hogy Kínában sok házasság felbomlott a karanténból való szabadulás után. A házastársak ugyanis az összezártság idején rengeteg olyan problémával szembesültek, amit addig nem igazán kezeltek, vagy szőnyeg alá söpörtek.

A bizonytalanságból és a félelemből származó stressznek – sajnos – elsősorban a párkapcsolat látja kárát. Ahhoz, hogy valamit tenni tudjuk, mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, miért vagy mivel szemben kell valamit cselekednünk.

– Mi történt? Mi változott meg?

– A járvány egy eddig nem ismert, új helyzetet tárt fel mindenki életében. Nem tudjuk, mit kezdjünk a hírekkel, beszűkültek a lehetőségeink, bizonyos értelemben csapdában érezzük magunkat. Életünk, mindennapi mozgásterünk az otthonunkra korlátozódott, fizikai kapcsolataink alapvetően a családra szűkültek. Munkánk, alkotótevékenységünk, mindennapi rutinunk egy csapásra megváltozott. Így kell fontos döntéseket meghoznunk – akár még élet-halál kérdéseket érintőeket is. A lelki terhelés alatt pedig mindenki másképp viselkedik… Előbukkannak a gyenge, sebezhető pontjaink is. A legtöbb ember fél a stresszes állapotban, vagy el akar menekülni belőle, vagy agresszívvá válik tőle. Ilyen helyzetekben kezdünk úgy viselkedni, ahogy még saját magunk sem szeretnénk.

– Mit tudunk ezzel kezdeni? Hogyan viselkedjünk egyéni szinten?

– A tények megváltoztatása nem áll hatalmunkban. Az azonban rajtunk múlik, hogyan állunk hozzájuk. Ezen a ponton dől el, hogy ez az új állapot a javunkra vagy a kárunkra válik-e. Ugyanis csak ez a két lehetőség létezik. Pontosan ez a kihívás ebben az állapotban. Heteket, hónapokat kaptunk most ajándékba. A kérdés már csak az, hogy mit kezdtünk vele?

– Mit tehetünk mi, emberek?

– Fontos, hogy ne tagadjuk le és ne bagatellizáljuk el a nehézségeinket. Mindenkinek el kell ismernie, hogy nincs könnyű helyzetben. Szükséges, hogy legyen idő, amit csak saját magunkra szánunk. Nem önzésből, hanem azért, hogy azok lehessünk, akiknek lennünk kell. Merjünk emberek maradni, olyanok, akik a családjuk körében lehetnek gyengék, fáradtak, akik mondhatnak nemet is, és nem zsigerelik ki teljesen magukat. Törekedjünk arra, hogy életünk egyensúlyát az új körülmények között is meg tudjuk teremteni.

Éljünk erőforrásainkból! Kérdés persze az is, hogy mennyire vagyunk ezeknek a birtokában. Mert ha nincsenek, akkor először fel kell fedeznünk őket. Fontos, hogy mindig legyen számunkra valaki, akinek kiönthetjük a lelkünket, ha szükséges.

Megerősödve is átvészelhetjük

– A család szintjén akár építő jellegűvé is tudjuk tenni ezt a jelenlegi helyzetet. Fontos, hogy teremtsünk egyensúlyt az egyedül- és a közösségi lét között. Időben és térben egyaránt legyen kerete, illetve rendszere az életünknek! A család közösen alkossa meg napirendjét!

Fontosak a közös étkezések is. Ezek idejéhez érdemes szigorúan ragaszkodni, mert egyúttal a családi találkozások helye is lehet. Tűzzünk ki rövid és hosszú távú célokat is! Ne hordozzuk a feszültségeket, tanuljunk meg bocsánatot kérni! Végezetül pedig azt kívánom, mindnyájan tudjunk vagy tanuljunk meg úgy élni, hogy figyelünk magunkra és másokra egyaránt. Életünk erőforrásaiból merítve – hívő emberek az imádságból és Istenből, nem hívők pedig más fontos kapcsolatból vagy éltető forrásból – megerősödve kerüljünk ki ebből a járványból! – hangsúlyozta Varga Kapisztrán ferences szerzetes.