méhészet

2020.03.19. 06:50

Az aranyló finomságért változtatott hivatást a karancslapujtői méhész

Fodor Csaba informatikai mérnökből lett főállású méhész. Nem megszokott módon, minden évben több száz kilométeres vándorútra indul mézgyűjtő rovarjaival, hogy aranyló színű nektárjukkal megkeresse a betevő falatot.

Veres Edina

Fotós: Hegedűs Márk

Fotós: Hegedűs Márk

A téli pihenő után a jó idő előcsalogatta a méheket a kaptárakból, így a település határában fekvő telek kapujához érve zümmögő „szimfónia”, no meg Fodor Csaba, karancslapujtői méhész fogadott.

– A méhészet talán a legösszetettebb szakma a mezőgazdaságon belül – kezdi a harmincas évei derekán járó szakember – Itt a növényismerettől kezdve, a helyismereten és a méhészet fortélyain át, mindenhez érteni kell.

Fodor Csaba felmenői között is volt, akit a szakma elismert embereként tartottak számon.

– Nagyapám, Fodor Balázs 100-120 családdal méhészkedett, sőt egy időben a méhegészségügyi felelős pozíciót is ő töltötte be.

Kisgyerekként sok nyarat töltöttem nála és segítettem neki, pedig akkor még a hátam közepére kívántam a méhészetet. Olyannyira, hogy informatikus mérnök lettem, majd később több területen is kipróbáltam magam – mondta.

Az élet végül visszasodorta a Karancs lábához, hiszen Karancslapujtőre nősült. Apósa ezután arra biztatta, hogy próbáljon szerencsét méhészként.

– Ekkor derült ki számomra, hogy nagyapámtól mennyi mindent ellestem gyerekkoromban. A fordulópont 2009-ben jött el, amikor indulásként öt méhcsaládot kértem tőle. Sajnos ő akkor már nem tudott segíteni nekem. Édesanyámtól kértem tanácsot, amikor kételyeim támadtak a méhészkedés kapcsán. Mivel nem éreztem elég megalapozottnak a tudásomat, beiratkoztam egy Gödöllőn induló méhésztanfolyamra, amelyet szép eredménnyel zártam – emlékezett vissza a méhész.

Ma van József-nap, ez a néprajzban a méhek kirepülésének ideje
Fotó: H. M. / NMH

A papírral is igazolható szaktudással felvértezve Fodor Csaba úgy határozott, kipróbál egy, a szűkebb hazánkban megszokottól eltérő módszert.

– A megyei szakemberek úgy tartották, hogy sikereket itt csak az úgynevezett Nagyboconádi fekvő kaptárakkal fogok elérni, az alacsony keretes rakodó kaptárakkal azonban biztosan nem. Ennél több sem kellett nekem. Meg akartam mutatni nekik: bizony tévednek. Nagy kihívás volt a tervem megvalósítása, amely az elején rengeteg kudarccal járt. Úgy három-négy évre volt szükségem ahhoz, hogy kikísérletezzem a megfelelő technikát. Emellett az is ritkaságszámba megy, hogy ezt a szakmát – a fiatal gazda pályázat segítségével – én már évek óta főállásban űzöm. A kezdetektől fogva vándorolok a méheimmel. Első állomásként, rendszerint tavasz elején, a virágzó fűzfákat keresem fel. Ezt követően egy évben mintegy hét alkalommal kelek vándorútra a méheimmel, esetenként több száz kilométeres távolságra – tudatta Fodor Csaba. Hozzátette: az utak hosszú időre elszólítják a családjától, de szerencsésnek érzi magát, amiért felesége támaszt nyújt számára.

A vándorlás nemcsak megerőltető, de komoly technikai hátteret kíván, illetve a költsége is magas. Ahhoz viszont elengedhetetlen, hogy egy méhész csak a méze eladásával keresse meg a kenyerét.

– Jelenleg a karancsaljai telken kívül Karancslapujtőn is van egy telephelyem, a kettőn együtt 100 termelő méhcsaláddal foglalkozom. Az értékesítés nem könnyű feladat. Én az Országos Magyar Méhészeti Egyesület dombornyomott üvegjeiben próbálom értékesíteni a mézemet, de piacra nem járok a portékámmal. A méhészeti ágazat szempontjából nagyon fontosnak érzem a marketingtevékenység megerősítését. Ez az üveg és a zárjegy egyfajta garanciát jelent a vásárlóknak, de például egy borászathoz képest sehol nincs még a promóciója. Az akác felvásárlási ára hozzávetőlegesen szerintem rendben van. Ellentétben a vegyes virágmézével. Szerintem ennek egyik oka a Mercosur megállapodás, amely értelmében a dél-amerikai országokból több tízezer tonna mézet hozhatnak be az Európai Unióba, méghozzá vámmentesen. Emellett Ukrajnán keresztül is szállítanak mézet a hazai piacokra, és ez letöri a mézárakat – mondta.

Fodor Csaba terveknek sincs híján: egy központi méhesház és egy pergetőgépsor kiépítése is a céljai között szerepel. Ez utóbbival a mostani több mint száz méhcsalád által gyűjtött mézet jóval rövidebb idő alatt ki lehetne pergetni. Ezek eléréséig viszont sok még a teendő, így búcsút intve, a fiatal méhész tovább készült egy újabb hosszú útra.

Fodor Csaba díjaival. Családi öröksége is a méhészkedés
Fotó: H. M. / NMH

Munkájának aranysárga gyümölcse első helyet ért a mézfesztiválon

Fodor Csaba először 2017-ben, a karancskeszi Édes-mézes palócfesztiválon nevezte versenyre a vegyes virágmézét, amely első helyezést ért el a helyi megmérettetésen.

Egy évre rá az akácméze ugyanezen a versenyen hasonló sikert aratott. Tavaly egy országos versenyen, a Gyulai Mézfesztiválon is próbára tette portékáját. Nem is hiába, hiszen a bírák arany minősítéssel díjazták az ő és méhei munkájának gyümölcsét. Amint kifejtette: a tervek szerint idén is ellátogat majd Gyulára, de ez alkalommal mézei közül az akác mellett megméretteti a napraforgót és a repcét is. A karancslapujtői méhész a versenybírákon túl az iskolás gyerekek elismerését is szeretné kivívni.

Éppen ezért csatlakozott évekkel ezelőtt méhész barátaival a Mézes reggeli nevű kezdeményezéshez, amelynek segítségével a helyi iskolában és óvodában csaknem 300 gyermek fogyaszthat mézet.

Emellett Fodor Csaba ellátogatott az iskola pályaorientációs napjára is, ahol bemutatta a gyerekeknek szakmája fogásait.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában