Jó étvágyat!

Hatalmas lelkesedéssel nyitottam fel a doboz tetejét, ám ami alatta várt, az rögtön kipukkasztotta a boldogságbuborékaimat. Egy apró, barna bogár kacsintott rám a spagetti tetejéről, ami ízelt lábait és csápjait is boldogan mozgatta, mintha csak azt akarta volna sugallni: „aki bújt, aki nem a dobozban?!”

Tudom én, hogy Thaiföldön és Kínában nagy hagyománya van a rovarok fogyasztásának, de jómagam nem igazán preferálom, ha az étel önmagától változtatja a helyzetét. Hiába mondják, hogy egyes rovarok fehérjetartalma és tápértéke igen nagy, akkor sem visz rá a lélek a kis élőlények elfogyasztására. Sőt értékes fehérjéket és vitaminokat sem ízeltlábúakkal fogok a szervezetembe vinni! De, ha még így is lenne, akkor olyan helyre látogatnék, ahol a bogarakat igazi specialitásként tálalják.

Jelen esetben azonban milánóira vágytam, nyakon öntve ízletes szósszal, amelyet jó vastagon reszelt sajt borít. Bár utóbbi megtörtént, a sajt mellett – nagy bánatomra – bogarakkal is megfűszerezték az ebédet. Az étel persze nem a gyomromban, hanem a kukában végezte, s miközben koppant a doboz a szemetes alján, egy ironikus „Jó étvágyat!” felkiáltással elengedtem a tervet, hogy aznap spagettit eszem. Thaiföldön a rovarokkal megrakott tésztát biztosan mennyei éteknek tartják a helyiek, de a bogaras falatok után nekem leginkább a ropogós péksütemények jelentették az életmentést…