Úrnapja

Az egyház minden egyes szentmisén megjeleníti az utolsó vacsora emlékét, de egy külön vasárnapot is szentel ennek. Az úrnapi ünnephez kapcsolódik a körmenet, amikor kivisszük az Oltáriszentséget és a Jézusba vetett hitünket, örömünket a templomból, és amelynek négy állomásán a pap áldást ad a híveknek.

Úrnapja azonban az elsőáldozáshoz is kapcsolódik. Van, ahol áldozócsütörtökön, vagy az azt követő vasárnap, Urunk mennybemenetelének ünnepén tartják az elsőáldozást, de több helyen hagyomány, hogy a mostani ünnepen veszik magukhoz a legkisebbek fehér ruhában, imára kulcsolt kézzel először Jézus szent testét. Izgalom ez a szülőnek és a kisgyereknek, öröm a hitoktatónak, a plébánosnak és az egyházközségnek.

Jómagam is emlékszem, milyen hosszasan készültünk az első szentáldozásra. Lelki atyánk, Ponyi Artúr atya nagy szeretettel készített fel minket az ünnepre. Szeretetteljes arcát, mosolyát, jó humorát sok-sok hívő őrzi emlékezetében. Jó pásztorként volt velünk, a nyájnak a gazdája volt, aki még később sem feledkezett el a már felnőtt „gyerekekről” sem.

Valóban ünnep volt az a nap, már az első szentgyónás is, a szentáldozás is, és azóta ünnep minden találkozás Jézussal. Jusson eszünkbe ezen az ünnepen saját elsőáldozásunk, és imádkozzunk egyházközségeinkért, papjainkért és szerzeteseinkért, a nagyvilágban élő magyarokért is!