Nem hagyják, hogy kifosszák az erdőt az illegális agancsgyűjtők

A gímszarvasok és dámszarvasok agancsváltása minden évben bekövetkező természetes biológiai folyamat. Az elhullajtott agancs a területen gazdálkodó vadászatra jogosult szervezet tulajdonát képezi és gyűjtését csak az ő írásos hozzájárulásával lehet végezni. Ennek hiányában gyűjtése a jogosulatlan vadászattal azonos megítélés alá esik, a büntető törvénykönyv szerint lopásnak minősül és bizonyos estekben akár több százezer forintos vadvédelmi bírság is kiszabható érte.

– A gímszarvas agancshullajtása ezen a vidéken általában február végén kezdődik, majd márciusban egész hónapban tart. A kisebb spíszer vagyis első agancsukat viselő bikák esetében előfordul, hogy áprilisban hullajtanak. A dámszarvasoknál ez az időszak március végére és április hónapra esik – mondta portálunknak Cseri Tibor, a Hollókő Vadásztársaság vadászmestere.

Az illegális agancsgyűjtés az utóbbi években egyre több problémát okoz a vadgazdálkodóknak. Azokon a területeken, ahol a darabonként akár 5–6 kilogrammos agancsok sem ritkák, mint Zalában és Somogyban, komoly veszteségeket jelenthet a vadászatra jogosultaknak. Ezeknek az agancsoknak az értéke ugyanis több tízezer forint is lehet. Az anyagi kárnál is van azonban nagyobb probléma, amit az erdőt járó agancsozók okozhatnak.

– A rendszeres, illetve csoportosan történő gyűjtés a vad zavarásával jár. A téli időszakban amúgy is gyengébb kondícióban lévő állatokat ilyenkor nagyobb stressz éri, ami akár elhulláshoz is vezethet. Igaz, hogy a vadütközések nem kimondottan erre az időszakra jellemzőek, mégis előfordulhat, hogy az ekkor még csapatban lévő bikák az emberi zavarás hatására a műút felé szaladnak és balesetet okoznak. Sok agancsozó nem a trófea megtalálásának örömét tartja szem előtt, hanem csak a haszonszerzés és a könnyű pénzszerzés vezeti – nyilatkozta Cseri Tibor.

A vadászmester azt is kiemelte, hogy az állatok elhullajtott fejdíszei képet adnak az állomány helyzetéről, tanúskodnak a hozzáértők számára arról, hogy mennyi és milyen minőségű szarvas él az adott területen.

A vadgazdálkodók többféle módon próbálnak védekezni az erdőt járó illegális gyűjtők ellen.

– Elsősorban az adott terület fokozottabb figyelésével, másodsorban pedig engedélyek kiadásával igyekszünk megakadályozni az illegális agancsozást. Gyakran a rendőrhatóságok segítik az ellenőrzéseket, szemmel tartva az aganccsal sétáló embereket, és a gyanús, feltételezhetően agancsot szállító autókat – fejtette ki Cseri Tibor.

Hozzátette: azt, hogy valaki szabálysértést vagy bűncselekményt követ-e el, mindig az eltulajdonított agancs értéke határozza meg.

Évről évre ismétlődik az agancsváltás

A gímszarvas agancsának nagysága az életkor előrehaladtával az egyedi teljesítmény csúcsáig növekszik, majd időskorban csökkenésnek indul.

A minden évben levetett trófea helyén azonnal elkezd fejlődni az új, ami először egy finom szőrű bőrrel borított, idegekkel és erekkel bőven ellátott porcképződmény. Ez az úgynevezett barkás agancs, ami a nyár közepére elcsontosodik. Az elcsontosodás vége felé jelenik meg a bikákra oly jellemző viselkedési forma, a tisztítás, aminek során fákhoz, bokrokhoz dörzsölik az agancsukat, hogy a bőrt letisztítsák róla, és az ágak végét kifenjék. Ezzel készülnek a párzási időszakra, amire nyár végén, ősszel kerül sor. A csontos agancsot a gímszarvasok a következő év kora tavaszáig viselik, amikor lehullajtják, és a folyamat kezdődik elölről.