Nyugat-nógrádiak találkoztak Tereskén

Tökéletes volt a tereskei helyszínválasztás. Ebben a fullasztó hőségben hűsítően hatott az egykori Huszár-kastély, a mai általános iskola árnyat adó fákkal teli tágas parkjába besétálni. Megérkezésünkkor zajlott még a tábori mise, amit két római katolikus pap tartott: Tóth Ferenc a jelenlegi és Pálos Frigyes, a falu egykori plébánosa. Utóbbi lelkipásztor nevéhez fűződik a község Árpád-kori templomának feltárása, és a Szent Lászlót ábrázoló falképegyüttes megtalálása, hosszú szentbeszédében visszatekintett Tereske rég– és közelmúltjára, és hasznos tanácsokat adott a fiatalabb nemzedékeknek, főként a tudatos gyermekvállalásra ösztönözve őket. A mise és a hivatalos megnyitó között körbetekintettünk a kertben. Először az orrunk után haladva az ízek utcájába „tértünk be”.

A palóc tájegység gasztronómiai kultúrájának színe-virága tárult elénk a sátrak alatt. A honti asszonyok lángossal kínáltak, az érsekvadkerti menyecskék a nagygöncbe tették bele az elmaradhatatlan tepertőt, odébb rotyogott az üstben a házigazdák által készített palócgulyás, a vanyarciak a szlovák nemzetiség hamisítatlan eledelét, a haluskát főzték serényen, és találkoztunk a nagyközönség számára ismeretlenebb étekkel, a hasított tésztával, ami a romák lakta településeken honos főképp, és rendszerint lecsóval tálalják.

A kis gasztronómiai körút közben már fellépdeltek a szabadtéri színpadra a nap szónokai: Balla Mihály, a térség országgyűlési képviselője és Skuczi Nándor, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke. Mindketten a közösség erejét hangsúlyozták, amely nélkül képtelenség ilyen rangos rendezvényt „tető alá” hozni. A honatya közeli, erdélyi élményeit hozta összefüggésbe Nyugat-Nógráddal, mondván mindkét területen, a Székelykő alatt és mifelénk is magyarságára, múltjára rendkívül büszke és tettrekész nép lakik, ez a nemzeti érzés, az ebbe vetett hit példaadás is, egymásnak és az utódoknak. Az elnök pedig azt hangsúlyozta, mit sem érnek pusztán önmagukban a különböző fejlesztések, korszerűsítések, faluszépítések, amelyek növelik a lakosság komfortérzetét, ha nincs egy összetartó közösség, amely ápolja a hagyományokat, őrzi az örökséget és építi a jövőt.

A népviseletes csoportok, így a legéndiek és a kétbodonyiak fellépése idején rövid beszélgetésbe elegyedtünk Tereske polgármester asszonyával, Melo Martinával, elsősorban arról faggatózva, miként született meg a nyugat-nógrádi települések találkozójának ötlete.

– Nemrégiben Béren, egy hasonló rendezvényen jártam, akkor vetődött fel bennem, hogy nálunk is lehetne ilyen esemény – mondta. – Nem akartunk palóc találkozót, hiszen arra ott volt Cserháthaláp, így a nyugat-nógrádiak összehívását tűztük ki célul. Kifejezetten Nagyboldogasszony-napjához, a búcsúnkhoz időzítettük, és úgy érzem, nagyon jól döntöttünk, mert sok barátunk, ismerősünk, különböző csoportok elfogadták a meghívásunkat, és tényleg bemutathatjuk ennek a vidéknek a kultúráját, gasztronómiai érdekességeit, itt, nálunk, Tereskén – mondotta az önkormányzat első embere.

Egy különleges előadást is láttunk: a helyi Gyöngyvirág asszonykórus és a Romhányi Dalárda közös, tréfás, perlekedő-énekes műsort adott elő.