Örömet hozott nekünk

A karancsaljai Szent Miklós templom fennállásának jubileumát és templombúcsút tartottak a Karancs-völgyi településen tegnap délelőtt. Az eseményt – amely egyházi koncertből és szentmiséből állt – megtisztelte jelenlétével dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke, aki nemcsak lelket melengető prédikációjával és a közös imádsággal, hanem személyes beszélgetésekkel, baráti kézfogásokkal is örömet okozott a kis község híveinek.

Karancsalja. A karancsaljai Szent Miklós templomot 1726-ban alapították, majd százhatvan évvel később újjáépítették, kibővítették, akkor kapta meg mai formáját. Így idén két jubileumot is ünnepelhetnek az egyházi hívek: 130 illetve 290 esztendeje történtek sorsfordító mozzanatok templomuk életében. A kis község hívei Miklós napjához közel eső vasárnapon tartják búcsújukat, amelyet idén december 11-re tettek azért, mert ez a nap egyben az Örvendező vasárnap is.

Az adventi várakozás idején zsúfolásig megtelt a dombtetőn álló római katolikus templom, amelyben még a szentmise előtt koncerttel örvendeztették meg a híveket: a salgótarjáni Pedagógus Kórus és a közeli Karancskeszi község Szent Mihály Kórusa lépett fel. Óriási örömöt jelentett a híveknek, hogy az eseményen maga dr. Beer Miklós püspök atya is megjelent, s köztük helyet foglalva hallgatta meg a kórusok előadását.

Majd a szentmise következett, amelyen meghitt gyermekműsor keretében – amelyre Kovács Kinga hittanoktató készítette fel a nebulókat – meggyújtották az adventi koszorú harmadik gyertyáját. A nyilvánosság előtt köszöntötte az egyházközség és a település nevében dr. Beer Miklóst a környék hat települését összefogó Kapás Attila atya, Solcz Katalin, a Karancsalja Egyházközség Egyháztanácsának világi elnöke, Sulyok Oszkár Jánosné polgármester és Szőllős Géza, a Karancs Kápolna Alapítvány kuratóriumának elnöke is.

A szentmisén dr. Beer Miklós püspök atya az „öröm” gondolata köré építette fel prédikációját.

– Mi számunkra az öröm? Hogy tapasztalhatjuk meg az örömet? – tette fel a kérdéseket, majd néhány saját személyes példán keresztül adta meg a választ: felidézte, amikor fiatalok átadták neki a helyet a budapesti metrón azért, mert megismerték őt és örömmel töltötte el szívüket, hogy találkozhattak vele.

– Jó érezni, hogy valaki figyel ránk, valakinek fontosak vagyunk – mondta, majd egy másik friss emlékét osztotta meg a hívekkel. Szolgálatát teljesítette a váci börtön rabjait meglátogatva, majd a kapun kilépve, egy hosszú hazafelé tartó sétára készülve egy ismeretlen autós felajánlotta neki, hogy hazafuvarozza. – Téged az Isten küldött, mondtam neki. S valóban Gyötrődő gondjainkban, amikor nem találjuk a megoldást, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, akkor ott van egészen közel olyan megoldási lehetőség, amire nem számítottunk, nem vártuk. Ez lehet egy egészen egyszerű dolog is. A találkozás, a megajándékozottság, amit megélhetünk, az Isten gondoskodó szeretetét jelenti. Keresztelő Szent Jánosnál nem született kedvesebb – idézte Jézust püspök atya, majd így folytatta:

– Ebbe a körbe tartozik a Szűzanya és Szent Miklós is. Az Úr Isten rájuk bízta az ő örömét. Szent Ferenc imájából ismerhetjük, hogy „Örömet vigyek oda, ahol bú lakozik, ahol bánat van”. Mai szentmisénkben együtt kérjük a Szent Lélek Úr Isten ajándékát, hogy magunk is átéljük az Isten örömét, elővételezve a Karácsony örömét és kérve az Úr Istent, hogy adjon bátorságot, örömet és figyelmet, hogy megtudjuk, hogy szerezhetünk másoknak örömet. Fedezzétek fel az elrejtett kincseket! – hangzott el dr. Beer Miklós adventi üzenete:

–  El vannak rejtve a kincsek az ajtók mögött. Azoknak a személyében, akik várnak bennünket. Talán a kórházban, talán valaki, aki gyászol vagy régóta magányosan él. El van rejtve az ajtó mögött. S nekünk ki kell nyitni azt az ajtót. És ott fogjuk megtalálni mi is azt a szívörömet, amit senki el nem vehet tőlünk. Mert mi már örömet adtunk, észrevettünk valakit, valakit meg tudtunk vigasztalni. Szent Miklóstól ezt tanuljuk el és kérjük a Jó Istent, hogy Keresztelő Szent Jánoshoz, a Szűz Anyához és Szent Miklóshoz hasonlóan örömet tudjunk vinni oda, ahol bú tanyázik – fogalmazott a püspök.

Ezen gondolatokkal telve, lelkileg feltöltődve vehetett részt a falu hívő társasága a jubileumi búcsú alkalmából közösen megteremtett batyus templomi „ebéden”, amelyen forró tea és házi sütemények alkották a kínálatot.  A meghívott vendégek pedig az önkormányzat jóvoltából közös ebédet ültek a település életében oly fontos nap zárásaként.

Lakatos Kati