„Minden földutat ismerek a megyében”

Dolgozott a közigazgatásban, a bankszektorban, munkája során alaposan megismerte a kis- és középvállalkozásokat, az önkormányzatokat, a civil szervezeteket, a politikai életben pedig elkötelezett kereszténydemokrata. A szécsényi születésű Bablena Ferenc életét meghatározza a családi indíttatás, a római katolikus vallás, az esztergomi ferences gimnáziumban kapott alapok. A Nógrád Megyei Közgyűlés alelnökével pályafutásáról, munkájáról, és a szűkebb pátriánk jövőjét érintő fontosabb kérdésekről beszélgettünk.

Salgótarján. – Ősnógrádi vagyok, szécsényi. A város évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a vármegye életében, a szécsényi ferencesek nem csak lelki és hitéleti szempontból, hanem a társadalmi fejlődés területén is fontos szerepet töltöttek be. Gondoljunk csak a török idők viszontagságaira, amikor vezetésüknek köszönhetően maradhatott meg a vallás a hódoltsági területeken.

Nekem az egyik nagybátyám ferences rendi szerzetes volt, a családi indíttatás is a római katolikus hitélet felé irányított. Az általános iskola elvégzése után az esztergomi ferences gimnáziumban folytattam, ahol a paptanároktól kapott útravaló, a ferences szellemiség, a mai napig irányadó számomra! A tanáraim közül sajnos már egy sem él, biztosan tudom, a napokban volt az ötvenéves érettségi találkozónk

– Hol folytatta a gimnázium után?

– Gödöllőn végeztem, agrármérnökként, 1972-ben le is doktoráltam. Disszertációmban matematikai modellt dolgoztam ki a Nógrád megyei szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, figyelembe véve a mezőgazdasági adottságokat, a helyi feltételeket, a korabeli gazdasági környezetet is. Tíz évvel később bebizonyosodott, hogy jó volt a program!

Az egyetem elvégzése után a közigazgatásban, szakmai és érdekvédelmi szervezeteknél dolgoztam, elmondhatom, hogy minden földutat ismerek a megyében Ebben az időszakban született az a felismerés, hogy a hagyományosan a mezőgazdaságból élő vidék – nem is a mezőgazdaságból él. A nógrádi földek aranykorona értéke és a domborzati viszonyok miatt a megye nem versenyezhet mondjuk Bácskával, de régen az ipari termelést folytató melléküzemágak kompenzálták ezt a hátrányt. A szövetkezetek nagyon sok mindennel foglalkoztak, tulajdonképpen a mai kis- és középvállalkozói szektor szerepét töltötték be!

– Hogyan alakult pályafutása az agráriumban eltöltött évek után?

– A rendszerváltás idején a bankszektorban folytattam, időközben közgazdász diplomát is szereztem, illetve elvégeztem a nemzetközi bankárképzőt. A korábbi céges, társadalmi, önkormányzati tapasztalataimat így hasznosítani tudtam a bankos munkám során is, összehangolva a különböző szempontokat.

Közgazdasági ismereteimnek köszönhetően később a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványt is vezettem, a kis- és középvállalkozások pályázati rendszerének lebonyolítása volt a fő tevékenységi kör.

Ugyanakkor annak is szükségét éreztem, hogy a társadalom fontos kérdései felé forduljak. Kedves barátaim megkértek, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Nógrád megyei szervezésében vállaljak szerepet. Talán már nem sokan emlékeznek rá, hogy az első szabadon választott Országgyűlésben az öt nógrádi képviselőből még négy kereszténydemokrata volt. Ez idő tájt sikerült megduplázni a párt alapszervezeteinek számát Nógrádban. A KDNP megyei elnökeként is tevékenykedem, mellette több, szakmai jellegű önkormányzati feladatot is elláttam. Például dolgoztam Salgótarján közgyűlésében, voltam az önkormányzati cég felügyelőbizottsági elnöke is. A KDNP elnökeként kaptam felkérést a megyei közgyűlés alelnöki tisztségének ellátására, amit a második ciklusban töltök be.

– Mik a tapasztalatai a megyét érintő változások területén?

– Az előző ciklusban a megye intézményfenntartó szerepe még jelentős volt, ezt a kormányhivatal a későbbiekben átvette, változtak a lehetőségek is. Ma a legfontosabb a területfejlesztés kérdésköre, az emberi, szellemi háttér, az eszközök, a humánerőforrások figyelembe vételével.

– Mit érzékel mindebből a megye lakója?

– Azt, hogy néha fordítva ülünk a lovon Nógrád az elmúlt huszonöt évben egyre lejjebb csúszott, ez a gazdasági szférára is igaz, az adottságainkat, az értékeinket nem sikerült kellőképpen hasznosítani. Igazi érdekérvényesítést sem látok, holott a megye fejlődése a kormányzattal való együttműködéstől függ. Ez a helyi sajátosságok miatt különösen nagy gond.

– Hogyan léphetünk előre?

– A személyes és a szakmai kapcsolatokból származó tőke kihasználásával. A KDNP-nek vannak meghatározó kormányzati szereplői, a közgyűlési alelnöki tisztség pedig szabad mozgásteret is jelent, amit a megye érdekében igyekszem felhasználni. A megye hátránya, hogy a keleti részén nincs olyan multinacionális nagy cég, amelynek a kis- és középvállalkozások a beszállítói lehetnének. A jövő tekintetében pedig meghatározó, hogyan használhatók ki ezek a lehetőségek. Gond az is, hogy Nógrád alig tud felmutatni olyan területet, ami alkalmas lenne nagy cég betelepülésére, pedig másfelé a kis- és középvállalkozások adják a beszállítói háttér 50-70 százalékát. További gond, hogy a megye lakossága elöregedett, szellemiségében nagymértékben konzerválódott a 30-40 évvel ezelőtti, akkor stabilnak tűnő állapotban. Részben ez okozta Salgótarján jelenlegi helyzetét is, hiszen nem történtek sikeres lépések a korabeli KGST-piac megszűnése miatt keletkező űr pótlására.

A privatizáció nem a lehetőségek kihasználásának irányába vitte a változásokat, bár a törekvések és a szándékok jók voltak. Előbbiek miatt azonban a megye lakosságára jellemző a kiábrándultság, a céltalan és elképzelés nélkül életmód, a fiatalok is elmennek innen.

– Mit lehet tenni?

– Optimista szemlélettel ki tudunk mozdulni a holtpontról, el tudunk indulni a jó irányba, ha a jó célt meg tudjuk fogalmazni és országosan is el tudjuk fogadtatni azt! Van mit tenni, van mit fejleszteni. A vállalkozások számára az lenne a fontos, hogy adjuk el a megyét. Például az energetikai klaszter magalakításán nagyon sokat dolgoztunk, ami nagyon jó lehet hosszú távon. A geotermikus energia kihasználását is kezdeményeztük már, a Zagyva-völgy egyes szakaszain erre volna is lehetőség, de még kutatni kell. Ez áttételesen a turizmus fejlesztésében is jelentős szerepet játszana, a megye esetében pedig alapvető adottság lehetne az idegenforgalom. Ugyanakkor a termelő gazdasági szférát is meg kellene alapozni, különösen Salgótarjánban. Már a keleti nyitás politikájának meghirdetésekor, azzal egy időben sikerült felvennem a kapcsolatot két kínai tartomány fontos gazdasági szereplőivel is, illetve rövidesen még két ilyenre is lehetőség nyílik majd.

– Mik lehetnek a megye saját eszközei a területfejlesztésben?

– Több program van a megye kezében, a legfontosabbak ezek közül is a most futó TOP-pályázatok által biztosított források. A megyei önkormányzatnak nagyon jó pályázatíró, menedzselő csapata van, ami tovább segítheti a kínálkozó lehetőségek kihasználását, a területfejlesztési ügynökségen is kiváló szakemberek dolgoznak. Velük naponta egyeztetünk a megye céljainak megvalósításáért!

A vidékfejlesztésben a Százak Tanácsával is együttműködünk, hiszen professzorok, vezető politikusok, tekintélyes szakemberek a tagjai, akiknek a véleménye sokat számít.

A gazdasági és politikai szereplők mellett a civil szervezetekkel is nagyon jó a kapcsolatom, gyakran hívnak meg a rendezvényeikre köszöntőt, tájékoztatót vagy megemlékező beszédet mondani.

Szolgálat és közügy ez egyszerre, munkám révén pedig szeretném átadni azt a lelki állapotot és derűs szemlélet is, ami a közösséget előbbre viszi!

Faragó Zoltán