Táncolok, még élek...

„A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be.” A fenti gondolatot Cezare Negri fogalmazta meg a tánccal kapcsolatos érzéseiről. Sokan nem tudják, de a tánc világnapját Jean-Georges Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója születésnapjához (április 29.) kötik. Noverre egy hibátlan technikában hitt, de hozzá kellett szokni, hogy a balett történetét és cselekményét ne úgy mozdítsák elő, mint a cirkuszi előadók. A táncról alkotott elképzelése az volt, hogy egy történetet a lehető legközvetlenebb módon kell elmondani. Ezen jeles nap alkalmából a salgótarjáni Havanna Táncstúdió vezetőjével, tánctanárával, Nyilas Dániellel beszélgettünk.

– Mesélje el, hogyan került közel a tánchoz! Honnan a tánc szeretete?

– A tánccal nagyon fiatalon, hatéves koromban kerültem kapcsolatba – kezdte Nyilas Dániel:  – A karancslapujtői Tekergő néptánccsoport tagja voltam nyolc esztendőn keresztül, majd tizennégy évesen úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a társastáncokban is. Ezek alapjaival Andóné Hagara Judit okleveles táncpedagógus ismertetett meg, majd később az ő segítségével váltam versenytáncossá. Több évi versenyzés után döntöttem úgy, hogy szeretnék oktatással is foglalkozni, így 2006-ban beiratkoztam a Magyar Táncművészeti Főiskola modern társastánc szakára. Az iskola elvégzése után 2009-ben néhány lelkes szülővel, és nagyjából húsz táncossal megalakítottuk a Havanna Táncstúdió Sportegyesületet. Az egyesület az évek alatt bővült egy újabb edzővel, Nyilas-Antal Barbarával, aki az én szakmai munkámat segíti, illetve táncosokkal is, így 2016-ra több mint ötven aktív fővel működik.

– A tánchoz inkább alázat, vagy önmegmutatási vágy szükséges?

– Szerintem mindkettő fontos. Az alázat minden sportnál elengedhetetlen, hiszen eredményt csak úgy érhetünk el, ha alázatosak vagyunk saját magunkkal, társainkkal, edzőinkkel, támogatóinkkal és ellenfeleinkkel szemben. Másrészt minden táncban megvan az önmegmutatási vágy. Megtanulunk szavak nélkül, a test, a lélek, érzelmeink finom nyelvén kommunikálni. A versenytáncokban mindkét táncos félnek megvan a maga szerepe, amelyet csak akkor tudnak igazán eljátszani, ha arra törekednek, hogy minél többet mutassanak meg saját technikai és előadói tudásukból.

– Életkor tekintetében mikor érdemes elkezdeni a táncot?

– Általánosságban azt szoktuk mondani, hogy a társastánc tanulását hat-hét éves korban érdemes elkezdeni. Persze azért vannak gyerekek, akik már öt esztendősen is képesek elsajátítani az alaplépéseket. A legnehezebb dolog ebben az életkorban a figyelem lekötése, így a gyerekek táncórája kissé más felépítésű, mint a felnőtteké; a tánctanulás mellett sok-sok készségfejlesztő játékkal tarkított.

– Milyen csoportokkal dolgoznak?

– A Havanna Táncstúdió Sportegyesület jelenleg több mint ötven aktív fővel működik. Tagjaink életkora jellemzően 6 és 18 év közötti, de az óvodás, sőt az idősebb korosztály számára is működnek tanfolyami csoportok jelezve azt, hogy igény van a társadalomban a tánckultúra tudásának birtoklására. A tánc oktatása, a tánckultúra-nevelés korosztályonként és tudásszintenként történik, heti rendszerességgel, meghatározott óraszámban.

– Eredmények terén is büszkélkedhetnek sok szép éremmel, elismeréssel. Mondana erről pár szót?

– Az utánpótlás nevelése mellett nagy hangsúlyt helyezünk a versenyzők képzésére. A rendszeres és következetes munka eredményeként egyesületünk tagjai rengeteg hazai és nemzetközi versenyről térnek haza kiemelkedő eredményekkel, ezzel is öregbítve Salgótarján hírnevét.

– Hogyan történik egy-egy fellépés, produkció felépítése, a koreográfia megtervezése?

– Mindig az adott rendezvény jellegének megfelelő produkciókkal készülünk, különös tekintettel a bemutatott táncaink jellegére, táncosaink életkorára és „jelmezére”. Emellett fellépéseinken arra törekszünk, hogy minden gyermek meg tudja mutatni az eddig elsajátított tudását. Ebben mi maximálisan segítünk nekik, új és hozzájuk illő koreográfiákkal. Úgy véljük, ha egy fellépésünk után egy gyermek úgy dönt, hogy meg akar tanulni táncolni, már azért az egy új kis emberkéért megérte annyit dolgozni.

– Melyek a távlati céljaik, szakmai terveik, esetleg nagy álmaik?

– Természetesen szeretnénk tovább folytatni a hét éve elkezdett munkánkat, és az utánpótlás nevelése mellett továbbra is nagy hangsúlyt helyezni a versenyzők képzésére. Szeretnénk idén újabb párosokat felkészíteni, és elindítani versenytáncos pályafutásukat. Emellett idén is szeretnénk a város, és a környező települések rendezvényein megmutatni magunkat. Sikerült elérnünk azt, hogy több helyre évek óta rendszeresen hívnak meg minket, és egy-egy adott rendezvény fix fellépői lehetünk.

Megköszönve a beszélgetést és látván a lelkes fiatalokat, ahogy átadják magukat a zene ritmusának, zene- és táncszerető emberként úgy gondolom, hogy amíg mi emberek táncolhatunk, addig nem érdekelnek a problémáink, gondjaink feledésbe merülnek. Csak a jelen azon pillanatait éljük meg, amelyek magukkal ragadnak, s elrepítenek egy másik dimenzióba, ahol önmagunk lehetünk, távol a valóságtól...