Hegyeken-völgyeken barangoló honti túra

Érdekes kalandozásra hívták a hét végén a falubelieket és vendégeiket a hontiak. Az első alkalommal megrendezett Hontért Hagyományteremtő Emléktúrán mintegy hatvan tették meg a nyolc kilométeres utat.

Hont – Szombaton délelőtt néhány perccel tíz óra előtt érkeztünk meg a község művelődési házához. A kapuban Gál Magdolna polgármester, és sárga megkülönböztető mellényt viselő segítőtársai fogadták a túrán részt vevő bátor „bakancsosokat”. A gyülekező alatt az épület udvarán frissítővel szolgáltak a házigazdák. Finom lekváros kenyereket, hagymával ízesített „zsíros deszkákat” majszolgattak az emberek, kedélyesen, nevetgélve beszéltek –persze miután a regisztrációnál hivatalosan jelentkeztek, és megkapták a rendezvényre készült apró ajándéktárgyakat. Néhányan betértek a ház falai közé, ahol a nagyteremben Ádámffy Pál budapesti művésztanár Hontról készült képeit tekinthették meg: az alkotó 1990-ben vásárolt hétvégi lakot a faluban, és az Ipoly-völgy és a Börzsöny kiszögellésében lévő, lebilincselő látványú táj hatására kezdett újra festeni. A kisteremben pedig helyi kézművesek munkáiból nyílt tárlat.

A szervezők nevében a Hontért Hagyományainkért a Holnapért Egyesület elnöke, Hárosi Rita köszöntötte a túrázókat, és röviden ismertette az útvonallal kapcsolatos legfontosabb információkat. Aztán adott jelre megindult a menet: elöl Jancsin Róbert hivatalos túravezető haladt, gondosan ügyelve arra, hogy a lassabban lépdelők sem maradjanak le. A község északi határánál átmentek a 2-es út túloldalára, ahol a pihenőparkoló mögött, egy kis patak vízmosásán átkelve eltűntek az erdő rengetegében. Innentől kezdve fiatalabbakra és idősebbekre kiadós kaptatók, vadregényes helyszínek, a zöld jelzés mentén (ami a Mária út része) taposva az ösvényeket jutottak el a természeti ritkaságnak számító állomásokig: a Honti Szakadék, a Kőmáj, a Zátori kút, a Szellő, a Tsitári kápolna, a Rudi árok érintésével érkeztek meg a kiindulási pontra, ahol a művelődési ház udvarán fáradtan huppantak le a padokra, vagy a fűbe. Természetesen nem maradhatott el a záró-frissítés sem, amit a friss élmények megbeszélése közben fogyasztottak el a honti zarándokok. Hegedűs – Sztranyovszky