Helyi közélet

2015.06.08. 14:55

A szülő felelőssége

fenyvesi

A gyerekek önfeledten játszottak az iskolaudvaron. Aztán egyik pillanatról a másikra bekövetkezett a baj. A kisfiú hatalmasat zuhant a kövezetre, és felordított fájdalmában. A keze nem csak eltört, hanem teljesen ki is facsarodott. A pedagógusok ijedten rohantak oda hozzá. A fiúcska sikoltozott, „apa, apa” – kiabálta. Miközben a mentőt hívták, két tanár elrohant a gyermek szüleit értesíteni. Amikor bementek a házba, az apát a számítógép előtt találták, épp játszott, az anya az éjszakai műszak után az igazak álmát aludta. A hír hallatára a családfő nem ugrott fel azonnal idegesen, nem költötte fel villámgyorsan asszonyát, a világ legnyugodtabb hangján közölte az érkezőkkel: nem az ő dolga, ébresszék fel az anyát, majd ő gondját viseli a gyereknek. A tanárok alaposan meghökkentek a válaszon. Legszívesebben odamentek volna az apukához, és egy hatalmas pofon kíséretében „kijózanították”’ volna. De nem tehették. Felkeltették az anyukát, aki karikás szemekkel öltözködött, majd sietett vigasztalni a kisfiút, aki egészen a kórházig kiáltozta: „apa, apa”. Az eset valóban igaz, nem kitaláció. Egy nyugat-nógrádi községben történt. Az apuka – ha egyáltalán említhető még ezzel a fogalommal - pedig vélhetően még most is a monitorra szegezi a tekintetét, és bár papíron ő a családfő, fogalma sincs arról, mi a szülői felelősség. Elszomorító, hogy köztünk ilyen emberek élhetnek.

Ezek is érdekelhetik