„Örülök az elmúlt huszonkét évnek”

Salgótarjánba látogatott egy hete, csütörtökön a Morning Show, Magyarország leghallgatottabb reggeli rádiós műsora. Sebestyén Balázs, Rákóczi Ferenc és Vadon János a város Fő terén nehezen szabadult a rajongók hadától. A trióból – amíg Balázs betegséggel küszködött, Jani pedig a közönségnek dedikált - adás után Rákóczi Feri állt rendelkezésünkre. Az üvegstúdióban készült interjú során készséggel válaszolt a feltett kérdésekre. A fekete-fehér-igen-nem játék viszont elmaradt. Hogy tetszik a város, a környék? Mivel töltöttétek az időt a megérkezésetek után?

Rákóczi Ferenc: Szerdán délután érkeztünk, 15 óra körül az eresztvényi szállásra. Az első „feladatom” az volt, hogy aludtam egyet, majd kisétáltam a Salgói Várba. Ezután a hotel előtt bandáztunk – tüzet gyújtottunk és megittunk egy fröccsöt. Nagyon szép emlékeim vannak a városról: a ’80-as években ide jártam úttörőtáborba - ami most ifjúsági táborként üzemel, mint megtudtam - Újkígyósról, Békés megyéből.

Vadon Jani viszont a Somoskői Várat választotta. Integettetek is egymásnak?

Igen, ő odament. Nagyjából tudtam, hogy mikor lesz fent és felhívtam, hogy én Salgón vagyok, mondtam, hogy integessünk össze. Tegnap délután még csodálatos idő volt, minden látszott.

2009 óta megy a Morning Show. Hogyan tudtok kora hajnalban felpörögni a műsorra? Előfordult-e, hogy valaki lehangoltabb volt, ilyenkor a többiek be tudják-e húzni?

Persze. A hármas felállásnak éppen ez az előnye. Ha valaki beteg, rossz kedve van vagy éppen fáradt, akkor automatikusan húzzuk egymást. Nem volt még példa arra, hogy mindenki lepukkantan jött volna adásba, erre figyelünk is, tehát a három ember mindenképp optimális.

A gondokat ilyenkor bent kell hagyni, kifelé pedig a pozitívat kell sugározni. Jól gondolom?

Ez nem minden esetben igaz. Pont azért szeretnek az emberek bennünket, mert mindent elmesélünk: ha probléma van, beteg a gyerek, vagy összebalhéztál valakivel. Nyilván a másik kettő ilyenkor jót röhög rajta, hogy milyen szerencsétlen vagy, de ettől függetlenül azért ezeket elmondod. Mindent nem hozunk be adásba, de sok dolgot el lehet mesélni. A hallgató azt látja ebből, hogy mi is emberek vagyunk, nekünk is vannak nehéz pillanataink.

Milyen felkészülést igényel egy reggeli műsor? Előre megtervezett témákkal dolgoztok, vagy az életből is születnek spontán példák?

A két szerkesztőnk összeszedi a híreket, beillesztik a műsorba a játékokat, kérdéseket. Mi pedig általában nem csináljuk meg mindazt, amit ők szeretnének, mert bejön egy személyes sztori, vagy reggel találunk egy újsághírt, tehát változik a koncepció, de alapvetően van egy jól szerkesztett váz, amit vagy tartunk, vagy nem. Amikor kitelepülés van - mint például most -, akkor hiába rakod össze a dolgokat, bármi előfordulhat: jön egy jó arc vagy a stúdió előtt történik valami, akkor arra koncentrálsz, így ez sokkal lazább, de ilyenkor jobban elfáradunk.

Mindhárman vezettetek már televíziós műsort is a rádió mellett, hozzád személy szerint melyik áll közelebb?

Én a rádiót jobban szeretem, a tv macerás. Itt van egy stábunk, jól bejáratott technikával, csak leülsz és beszélsz. Ezzel ellentétben a tévénél világítás, kamera, hang, gyártásvezető, ezer ember Azt is szeretem, de ezt csinálom 1993 óta.

Békéscsabán kezdtél?

Igen, ott indult a pályám, a helyi rádióban, majd ’96-ban kerültem a Radio Bridge-be, Budapestre, 2000-ben a Class FM elődjéhez,ahol összeboronálódtunk a srácokkal, aztán jött a Morning Show - ez megy hat éve.

 Közben pedig voltak televíziós kitérők. Mennyire illettek a személyiségedhez ezek a műsorok, például az Ezek megőrültek!, hogyan gondolsz rá vissza?

Az első szériát nagyon élveztem, sikeres műsor volt, amit folyamatosan ismételnek. Jókat nevettünk, és Majkával is szeretek együtt dolgozni.

Majd Pákót is betették közétek.

Nem igazán éreztem a funkcióját a műsorban. Néha fárasztó volt, túlzottan belelovallta magát a szerepbe.

Két gyermeked van. Ha bármelyikük úgy döntene pályaválasztás előtt állva, hogy a médiában képzeli el a jövőjét, akár műsorvezetőként, támogatnád, vagy inkább lebeszélnéd az ötletről?

Egyiket sem, azt csinálnak, amit akarnak. Úgy gondolom, az az optimális eset, ha az ember szereti a munkáját és meg is tud belőle élni. Rosszabb eset, ha imádja, de nem tud megélni, vagy ha jól keres, de gyűlöli, amit csinál. A legfontosabb, hogy boldogok legyenek. Ha a lányom sajtkészítőként fog gondtalanul élni a Bükkben a családjával és ötven kecskével, akkor legyen úgy. Nem vagyok terelgetős típus, nem szeretném ráerőltetni a gyerekeimre a saját életemet. Bármi lesz is belőlük, azt tegyék jól! Ez a lényeg.

A minap olvastam egy Sebestyén Balázzsal és Bochkor Gáborral készült interjút, amiben a rivalizálásról és a hallgatókról kérdezték őket. Született egy válasz, miszerint konzervatívabbá vált a közönség az elmúlt években. Osztod ezt a véleményt?

A konzervatív nem jó szó, a közönség érzékenyebb lett, mert rossz az életük. Ha jó anyagi körülmények között, nyugodtan éled az életed, akkor nagyon jót lehet röhögni mindenen, de abban a pillanatban, ahogy gondjaid akadnak, létbizonytalanságban kelsz fel minden nap, és a nyomorúságon kell, hogy járjon az eszed, már nem találsz humorosnak bizonyos dolgokat.

Van-e élet a médián túl? Mit csinálnál, ha hirtelen nem lenne többé a rádiós, tévés munkalehetőség?

Most is foglalkozom mással emellett, van egy éttermem, azt üzemeltetem. Folyamatosan képezni kell magad, tanulni kell új dolgokat, és keresni kell alternatívát, mert anélkül nagyon nehéz. Természetesen sajnálnám, ha véget érne ez az egész. Örülök az elmúlt 22 évnek, ami mögöttem van, szép dolgokat kaptunk. Ha azt mondanák, hogy holnap nem kell jönni, azért szomorú lennék.

Valóban, köztudottan szeretsz főzni. Kiveszed a részed a munkából az étteremben is?

Minden nap bent vagyok – kivéve, amikor éppen Salgótarjánban tartózkodom, vagy máshol - , beszélgetek a vendégekkel, főzök és felszolgálom az ételeket

Visszajöttök még Salgótarjánba?

Mindenféleképpen. Most volt itt először a műsor, nagyon élveztük. Ha nem lett volna ilyen rossz idő, akkor biztosan még többen jöttek volna. A hangulat azért más szakadó esőben, de így is fantasztikus volt a közönség. Sok városba kell még mennünk, reméljük, hogy lesz lehetőség visszatérni!