Elfeledett húsvéti szokások

A húsvéti időszakhoz kapcsolódó egykori gyakorlatból és hiedelmekből manapság már sokat nem ismerünk, vagy csak részleteiben maradtak meg a köztudatban. Az idősebbek esetleg emlékezhetnek ezekre a szokásokra és talán van még néhány település, ahol a fiataloknak is jelent valamit némelyik babona, de napi szinten már aligha alkalmazzák. Ugyan már a nagyböjti időszak végén járunk, azért érdemes felidézni néhány érdekesebb hagyományt.

A húsvét előtti időszakot felölelő negyvennapos böjt a Jézus szenvedésére és feltámadására való készülődés ideje volt. Ezekben a hetekben nem csak a hústól tartoztatták magukat az emberek, hanem a lakodalom, bálozás és egyéb zenés mulatságok is kerülendők voltak. Az egymással haragban lévők igyekeztek megbeszélni gondjaikat és túllépni a sérelmeiken. A fiatalok azért mindig megtalálták a mulatozás módját, főként böjti vasárnapokon. Közéjük tartozott a körtánc jellegű karikázás, a csárdás jellegű szinalázás – a körjáték párcserélő formája -, az ifjú leányok arcpirító ulicskázása – kisebb és nagyobb lányok avatórítusa -, vagy a mancsozás, amelyben magasba dobott golyókat kellett eltalálni olyan ütőkkel, melyeket legények faragtak a nekik tetsző leányoknak.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] Húsvéti villőzés Fotó: Gyurkó Péter[/caption]

 

Virágvasárnapi hagyomány volt, hogy egy szalmabábut menyecskének öltöztettek. A kisze vagy más néven banya a tél megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd vízbe hajították vagy elégették. A kisze öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek. Aki öltöztette vagy elsőnek felkapta az nemsokára férjhez megy – gondolták -, vagy ha véletlenül visszafordul a banya, akkor joggal tarthattak attól, hogy visszajön a betegség a faluba vagy rosszra fordul az időjárás. Miután vízbe hajították a bábut, a lányok vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak. A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, az ágakat felszalagozták, olykor hímes tojással díszítették. A kisze kivitele a tél hátrahagyását, a villő behozatala a tavasz beköszöntét jelképezte.

[caption id="" align="aligncenter" width="368"] Húsvéti tojás Fotó: Gyurkó Péter[/caption]

 

Nagypéntekhez szépségvarázsló szokás kötődik. Úgy hitték, hogy aki napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog majd a betegség, a nagypénteki aranyvíznek szépségvarázsló erőt is tulajdonítottak.

Nagyszombati tevékenység volt a féregűzés, amely az egész nagyhéthez kötődő takarítás része. Ezen a napon seperték körbe a házat, hogy a boszorkányokat, kígyókat, békákat elhajtsák.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] Kisze tánc Fotó: Gyurkó Péter[/caption]

 

A feltámadás utáni húsvéthétfői locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységhozó erejébe vetett hit. A férfiak ilyenkor sorra járták a különböző házakat és énekek, versek kíséretében locsolták meg a nekik ezért cserébe tojást adó lányokat. Míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le őket, addig ma már faluhelyen is kölnivel, parfümmel spriccelnek. Néhány faluban húsvétkor vesszőzéssel találkozhatunk, az öntözés és a vesszőzés egyaránt a termékenyítést és a tisztulást jelképezi.