Csicsergés

Régen anyukám az ősz végi első hidegebb napokhoz érve kilyukasztott műanyag flakonokat aggatott fel a terasztető tartórúdjára, élelmet rakott beléjük és így csalogatta portánkra az éhes énekes madarakat. Én ezt a műveletet már nem végzem, de hajnaltájban, amint etetem a kutyákat, kellemes érzés hallgatni a csiripelésüket. A fűzfán szerelmesen búg egy gerlepár, a kertben a magasabb ágakra szarka telepedik, távolabb rigók, rozsdafarkúak és más apró példányok dalolnak. Aztán persze rendre megjelenik egy varjúcsapat, és belekontárkodik a koncertbe, „kár, kár” harsogással jelzik a földhöz ragadt főemlősnek, ők is részesei a reggeli ébresztőnek... H. H.