emlékezés

2021.01.07. 17:20

Zámbó Jimmy a salgótarjáni újságírónak bevallotta: a vidéki publikum hálásabb

Akik már fiatal, középkorú vagy idősebb emberekként megélték 2001. január 2-át és azon a napon hallgattak rádiót, néztek tévéműsorokat, egész biztosan emlékeznek a nap megdöbbentő vezető hírére: egy máig tisztázatlan, végzetes fegyverbaleset következtében, alig több mint negyvenévesen életét vesztette a magyar könnyűzene királyaként számon tartott népszerű énekes, Zámbó Jimmy.

Csongrády Béla

A mai generációk számára természetesen már új szereplők állnak a slágerlisták élén, de a Dalban mondom el, a Fogadj örökbe, a Számíthatsz rám, a Szeress, hogy szeressenek vagy a Jimmy’s Roussos és megannyi más dal, lemez előadójának emlékét nem lehet elfelejteni.

Így van ezzel a már rég a fővárosban élő Sándor András újságíró, riporter, szerkesztő, rádiós és tévés műsorvezető, kommunikációs tréner – manapság márkatörténeti író, szinkronizáló hangkölcsönző, több kötet szerzője – is, aki a kilencvenes években szinte gyermekfejjel került kapcsolatba a korszak jó néhány híres személyiségével. 1992. március 11-én – alig több mint tizenkét évesen – jelent meg az első beszélgetése a Nógrád Megyei Hírlapban az akkori Mikroszkóp Színpad igazgatójával, Sas József humoristával, akit a megyeszékhelyi József Attila Művelődési Központ öltözőjében keresett meg, s csodák csodájára fogadta a pihenő direktor.

Zámbó Jimmy díjai:

Előadói és szerzői díj az Interpop Fesztiválon (1988)

Az év énekese (1993)

Az év legjobb lemeze (1992, 1994)

Az év albuma (1993)

eMeRTon-díj (1994)

Arany Zsiráf-díj (1994, 1995)

Huszka Jenő-díj (1995)

Aranyszarvas-díj (1995)

Csepel díszpolgára (2014) (posztumusz)

Sándor András kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy Szécsényben egy – rosszul sikerült előzetes hírverés miatt – elmaradt koncert kapcsán beszélgetett személyesen Zámbó Jimmyvel, aki az adott pillanatban értelemszerűen nem volt rózsás kedvében, mégis megvárta, amíg a számára ismeretlen fiatalember elmegy a boltba egy új elemet vásárolni a magnetofonjába.

Néhány évvel később, egy sikeres salgótarjáni szereplése apropóján készült rádióinterjúnak már alapvetően más volt a hangulata. A diskurzus törzsanyaga a rendszerváltás hajnalán, 1999. július 15-én látott napvilágot a Nógrád Megyei Hírlap Húszon innen – Húszon túl című összeállításában. Az ifjú riporter elsőként aziránt érdeklődött, hogy milyen érzés sztárnak lenni. Zámbó Jimmy – többévi amerikai tapasztalatainak figyelembevételével is – kerek perec visszautasította a kérdésbe foglalt minősítést, mondván, hogy Magyarországon nincsenek sztárok, nincs sztárkultusz. Ugyanakkor igencsak kedvezően nyilatkozott a közönségről. Azt vallotta, hogy a koncert valójában társasjáték, az előadót, illetve produkciót nem kis mértékben befolyásolja a nézők, hallgatók reflexiója, különféle megnyilvánulása.

Akkori mondandójának lényegi vonása annak hangsúlyozása volt, hogy a vidéki publikum hálásabb, mint a fővárosi. Még a címe is ez lett a cikknek. A vidékiek rokonszenvét, szeretetét valójában nem is lehet szavakkal kifejezni – fejtegette az énekes. Sőt, ha már előzetesen állva tapsolnak, akkor az előadó eleve úgymond felpörögve kezdi a műsorát. A beszélgetésben szó esett arról is, hogy őt – másokkal egyetemben – viszonylag hosszú ideig nem engedték lemezközelbe, véleménye szerint sokáig nem tudott érdemei szerint érvényesülni a pályán. De egy idő után megváltozott a helyzet, teret nyert az igazság.

Ezt az interjút követően Sándor András már nem találkozott, nem beszélgetett Zámbó Jimmyvel, de figyelemmel kísérte pályafutását. Halálát követően is lépten-nyomon találkozik olyanokkal, akik szoros kontaktusban álltak Jimmyvel és éltetik az emlékét. Minapi, friss élménye az egykori Dolly Roll együttes névadójánál tett baráti látogatása. Dolly elmesélte, hogy amikor elvesztette az egyik lovát, énekestársa vigasztalta, akivel ugyancsak megesett ez a szomorú eset.

Zámbó Jimmy, a kitűnő – eredeti hangú és egyéniségű – zenész nem volt könnyű ember, de ahogy mondani szokás, nagy szíve volt. Nyilvánvalóan ez is hozzájárul máig nem múló népszerűségéhez.

Rejtélyek övezik

Zámbó Jimmy 1958. január 20-án született Budapesten. A hazai popzene kiemelkedő alakja két évtizeddel ezelőtt rejtélyes körülmények között hunyt el: szilveszterkor és január elsején a „Király”-nak becézett énekes otthonában ünnepeltek, másnap hajnalban pedig Jimmy pisztolyával főbe lőtte magát. A Honvéd Kórházban délelőtt belehalt sérüléseibe.

Felesége, Edit azt állította, Jimmy csak meg akarta mutatni neki, mekkorát szól a fegyver. Két lövés után kiürítette a tárat, majd rá, a nejére fogta, és, hogy megnyugtassa őt, nincs benne több lőszer, a saját halántékára célozva sütötte el újból a Beretta típusú pisztolyt. Zámbó Edit szerint az énekes nem vette észre a fegyverében maradt töltényt.

Zámbó Árpy, Jimmy öccse viszont évekkel később azt mondta a Borsnak, számára furcsa, hogy a testvére a szilveszterre összegyűlt társaságnak kérkedni akart a pisztollyal, mert szerinte soha nem vette elő feleslegesen a fegyverét.

– Ez az egész nap számunkra is mindig egy rejtély, és egy soha be nem fejezett könyv marad – fogalmazott a „Király” fivére.

 

Ezek is érdekelhetik