Balázs Fecó: számomra a család hozta meg a boldogságot

A zenész már egészen fiatalon hatalmas sikereket ért el a hivatásában, ám a magánéletében számtalan akadályt gördített elé a sors. A tizenkét évig tartó első házassága válással végződött, majd egy súlyos betegséggel is meg kellett küzdenie. A felépülését követő hosszú élettársi kapcsolata is kudarcba fulladt. Ám amikor nem is számított rá, megtalálta azt a hölgyet, akit egész életében keresett – írja a Vasárnap Reggel.

Amikor Fecó megismerte a nála több mint húsz évvel fiatalabb Imolát, azonnal tudta, hogy ő lesz az a nő, aki az egész életét megváltoztatja! Huszonhárom éve élnek harmonikus kapcsolatban, a gyermekük, Ferike pedig felnőttkorba lépett.

Rengeteg mindent köszönhetek a zenének; elsősorban a feleségemet, akiben megtaláltam a szerelmemet, a társamat és a barátomat. Amikor először felhívott telefonon, még egyikünk sem sejtette, hogy ez a beszélgetés elhozza a sírig tartó szerelmet. Imola szülinapi bulit szervezett az egyik barátjának, aki véletlenül éppen az én dalaimért rajongott. Ezért a Hazafelé című slágerem és én lettünk a meglepetés-ajándék. Kettőnk között azonnal megvolt az összhang, és egyikünk számára sem volt kérdés, hogy összetartozunk. Sem az első házasságomban, sem a hosszabb élettársi kapcsolatomban nem ébredt fel bennem a vágy, hogy gyermeket szeretnék. Imola mellett rövid idő után érezni kezdtem, hogy vágyom egy közös babára. Igaz, hogy soha nem foglalkoztam a korral, de tudtam, hogy már nem leszek fiatal édesapa. Két év után valóra vált az álmunk: háromtagú család lettünk, világra jött a szerelemgyerekünk, Ferike. Fürödtünk a boldogságban, de csak a fiunk tizedik születésnapja után fogadtunk örök hűséget egymásnak a sitkei kápolnában – emlékezett vissza a hatvankilenc éves művész.

Ifjabb Balázs Ferenc időközben felnőtt férfivá cseperedett, már a maga útját járja.

Ferike már huszonegy éves, másodéves egyetemi hallgató a Cor­vi­nu­son. Nem követ a zenei pályámon, de így én is nyugodtabb vagyok a megélhetése felől, hiszen a művészvilágban nagyon kiszámíthatatlan, hogy mi lesz holnap. Ferikével kimondottan jó apa-fia kapcsolatban voltunk, de az utóbbi időben egyre több a konfliktus közöttünk. Nagyon felnőttnek érzi magát, és úgy gondolja, hogy semmiben nem szorul segítségre, mindent jobban tud nálunk. Az apai jó tanácsaimat inkább bántásnak éli meg, pedig én csak segíteni szeretnék neki. De a legtöbb esetben sajnos nem értünk egyet, így még többet vitázunk a kelleténél. Ha visszatekintek az elmúlt közel hetven évre, azt kell mondanom, hogy boldog életet éltem, megkaptam mindent, amire valaha vágytam. Számomra a család hozta meg a boldogságot, az örömöt, ezért a fiammal való konfliktusok megviselik a lelkemet. A négy hónapig tartó karantén alatt sajnos mély depresszióba süllyedtem a koncertek lemondása miatt, dalokat sem tudtam írni, ő pedig élte a huszonegy éves életét, alig járt haza, ezért voltak napok, amikor alig találkoztunk – magyarázta az édesapa.

Fecó bevallotta, hogy a gyermeke viselkedése egy kicsit a saját fiatalságát idézi fel benne.

Sokat viccelődünk a feleségemmel azon, hogy ennek a gyereknek biztos, hogy semmi köze a postáshoz. Ahogy telnek az évek, egyre inkább magamat látom a kis Fecóban. A viselkedése, a lelke, a habitusa és az egyénisége tagadhatatlanul én vagyok. Fiatalon ugyanolyan lázadó és öntörvényű voltam, mint ő. Addig nem nyugodtam meg, amíg véghez nem vittem, amit akartam, de hamar megtaláltam az utamat, hiszen a zene lett az életem. Édesanyámat kisgyerekkoromban elveszítettem, ezért az apai nagymamám nevelt fel. Anyám helyett ő lett az anyám, egyedül kellett megbirkóznia a kamaszkori lázadásommal, ezért csak most jövök rá, hogy akkoriban milyen nehézségeket okoztam.