interjú

2019.04.03. 17:17

Dudás Ádám szerint a jó imázsra nagyon kell vigyázni

Húsz éven keresztül köszöntötte a nézőket a Tv2 műsorvezető-riportereként, majd kis kitérő után kommunikációs vezető lett. A Vasárnap Reggelnek elmesélte, miért adja ki óbudai lakását, és költözött albérletbe, élete egyetlen, de durva balesetéről is beszélt, valamint a köztisztviselői mindennapokról is.

Takács Eszter

Long Islandről, az Adelphi Egyetemről egyenes út vezetett a kereskedelmi médiába?

Nem teljesen, kanyargósabb a történt. Rögtön érettségi után felvettek az ELTE történelem szakra, de eléggé híján voltam a nyelvtudásnak, ezért a szüleimmel ügy döntöttünk, hogy egy évet tanuljak külföldön. Az ő segítségüknek és egy ösztöndíjnak köszönhetően jutottam el New York-ba, ahol az egyetemen amerikanisztikát és angolt tanultam. Életem legszebb éve volt. A világ minden tájáról jöttek a diákok, és adott egy nagy összetartó erőt, hogy tudtuk, egy évig vagyunk együtt, aztán mindenki hazautazik.

Aztán vissza az ELTE-re?

Igen, de már másodéves egyetemistaként elkezdtem dolgozni a Tv2-nél. Diákműsorvezetőként együtt dolgoztam Juhász Árpád geológussal, és ő hívott az induló kereskedelmi tévéhez gyakornoknak. Az egyetemen viszonylag lassan végeztem, öt helyett nyolc év alatt, mert az iskolával párhuzamosan végig dolgoztam. De ma sem csinálnám máshogy most sem.

A Tv2-nél úgy megvetette a lábát, hogy majd 20 évig ott dolgozott.

Nagy szerencsém volt, de sokat tettem is érte. Közben folyamatosan képeztem magam kommunikációs területen is. Eleinte kisebb cégek, színházak média megjelenéseit vittem, brandeket építettem.

Megtanultam, mennyire kell vigyázni a kialakult imázsra, akár egy hímes tojásra.

De politikai kommunikációval nem foglalkoztam.

Tett egy kanyart egy zenei rádiónál is.

Valóban, de nagyon hamar kiderült, egy hónap után, hogy a rádiózás nem való nekem. Rájöttem, hogy csak képben tudok gondolkodni, hiányzott az interakció a közönséggel. Idegen volt számomra a rádiós környezet, és nem is tudtam megszokni. Az a zenemennyiség sem érdekelt, amit ott hatalmas dózisban kaptam. Ez idő alatt is szerencsém volt, mert megkerestek egy külsős kommunikációs tanácsadói munkával a Családbarát Ország Nonprofit Kft-től. Apránként egyre több megbízásom lett, végül fel is mondtam a rádióban. Közben megismertem a munka révén Novák Katalin államtitkár asszonyt, akitől kaptam egy állásajánlatot.

A televízió nézettségi vagy a rádió hallgatottsági adatai azonnali visszajelzések, a műsorvezető a középpontban van, de brandet és imázst építeni lassú háttérmunka.

Érdekes fordulat, hiszen addig műsorvezetőként fókuszban voltam, egy teljes csapat dolgozott egy-egy adás sikerén. Most pedig valóban háttérmunkás lettem, kollégáimmal azon dolgozunk, hogy kommunikációnk sikeres legyen. De ez 20 év után öröm számomra, a tévézésben szép szintre jutottam, szinte minden területen kipróbálhattam magam. Persze még mindig van bennem pozitív exhibicionizmus, nem is tagadom, de jó érzés másért dolgozni. Ez egy új kihívás.

A siker és a pozitív visszajelzések nagyon fontosak számomra. Nagy hibám, de maximalista vagyok.

Tudom, hogy nem lehet 100 százalékot nyújtani, de igyekszem. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettem volna, akkor lázasan kattog az agyam akár éjszaka is.

Az időbeosztása nagyon megváltozott a hivatali munkarenddel?

Teljesen megbolygatta és fel is forgatta a bioritmusomat. A rengeteg hajnali kelés után végre „normális” munkaidőben dolgozom. Ez sem napi nyolc órás munka, hiszen sokat utazunk, néha hétvégente is van teendő, erre át kellett állni.

Egy kicsit sem hiányzik a képernyő?

Sokszor elkísérem Novák Katalin államtitkár asszonyt a televíziós interjúkra, azt hittem, majd megcsap újra a stúdió szele, de egyelőre nem. Tudok három lépés távolságból a tévére tekinteni. Most élvezem, hogy minden nap mással foglalkozhatok, kabineti szinten összejárunk a kollégákkal, nagyon jó kis közösség jött össze.

Akkor is nagyon sok segítséget kaptam, amikor kiestem a síliftből, és részleges szalagszakadásom lett négy hónap munka után.

Még be is fuvaroztak a munkahelyre, amikor már menni tudtam, de még vezetni nem.

Kiesett a síliftből?

Soha életemben semmilyen baleset nem ért, ez az első. De ez sokkoló volt, a hegy tetején estem ki, és tepsiben vittek le szánnal a mentősök. Nagyon ijesztő volt.

Az interjú elején említette, hogy Óbudán lakik. Onnan ingázik?

Most nem, a saját óbudai lakásomat kiadtam, és beköltöztem a munkahelyem mellé, hogy kevesebb idő menjen el utazgatással. De ősztől visszaköltözöm, nem tudok a belvárosban huzamosabban élni, hiányzik a zöld, a madárcsicsergés. Agglomerációban szívesen élnék, ha lesz családom akkor főleg, de utazással nem szeretnék túl sok időt eltölteni.

Ezek is érdekelhetik