interjú

2018.02.13. 13:53

Balázs Péter: A Jóistennek és a családomnak köszönhetem a sikereket

Balázs Pétert Kossuth-díjas művész decemberben ünnepelte az 50. házassági évfordulóját, márciusban 75 éves lesz.

Forrás: mti

Játszott Veszprémben és a Vígszínházban, ahol rendezett is. A kabaréjeleneteit és a szinkronhangját is országszerte kedvelik és ismerik – az  ő orgánumán szólal meg Poirot és a Nagy Ho-Ho-Horgász – olvasható a Hot! összeállítása Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

Budapesten született, itt is lakik. Hogyan lett Kisújszállás díszpolgára?

Édesapám felmenői tanárok, tanítók, iskolaigazgatók voltak Kisújszálláson. Nyaranta visszajártam oda, csodás volt, nagyon szép emlékeim maradtak. Játszottunk az iskola mellett, szaladgáltam a határban; az életszeretetet, a természet szeretetét a nagypapától tanultam meg, aki kiváló ember volt. Az önálló estemmel járva az országot, sok történetet meséltem a kisújszállási nyarakról. Amikor a település polgármestere megtisztelt a kitüntetéssel, elmondtam, hogy ez tulajdonképpen a felmenőimnek járna.

Az édesanyja, Mednyánszky Henriette prímabalerina volt, majd balettiskolát vezetett. Az édesapja színész-rendező. Jutott idejük a családra?

Édesanyám a háború alatt, 1943. március 5-én hozott a világra a fasori gimnázium melletti szanatóriumban. Korábban, a háború kitöréséig végigtáncolta egész Európát a testvérével, Mednyánszky Ágival duóban. Édesapám a Magyar Rádióban dolgozott, 1956 után felmondtak neki. Anyám nemcsak mozgásra, hanem tartásra, viselkedésre, a mások iránti tiszteletre is tanította a növendékeit, akik az eltelt évek alatt több százan voltak

A nemesi családok tagjai ezt ösztönösen tudták és megőrizték később, akár segédmunkásként is. A Mednyánszkyak bárók voltak, az egyik ősünk Mednyánszky László, a festőművész.

A sorsfordulatok miatt akarták a szülei, hogy építészmérnöknek jelentkezzen?

Én akartam építész lenni. Csodáltam, szerettem az ókori meg az itáliai művészetet, építészetet. Innen jutottam el a legkülönbözőbb korokon át egészen Le Corbusier épületeiig. Minden érdekelt, az irodalom, a zene – énekeltem, gitároztam –, talán ekkor voltam a legtájékozottabb életemben. Emellett jó tanuló voltam, és elhatároztam, hogy jelentkezem a Műegyetemre.

Ha jó tanuló volt, miért járt két gimnáziumba is?

A Toldyban kezdtem, ott, ahol Antall József is tanított. 4,95 volt az átlagom, amikor Féja Endre – a híres író, Féja Géza fia – döbbenetemre közölte, hogy mivel nem vagyok KISZ-tag, nem ajánlanak egyetemre. A Keleti Károly utcában laktunk, így beállítottam a Rákóczi Gimnáziumba azzal, hogy oda akarok járni. Negyedévben, január végén jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Az osztálytársaim megkérdezték, mi volt. „Átmentem a rostán” – válaszoltam. Erre elkezdtek ünnepelni, én meg izgulhattam, hogy tényleg felvegyenek, ne maradjak szégyenben. Elsőre bekerültem.

A Nemzeti Színházban volt gyakorlaton, négy évre Veszprémbe szerződött, majd Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházhoz. Miért hagyta ott 25 év után a körúti teátrumot?

A Mesél a bécsi erdő-ben debütáltam, a hentes szerepét kaptam, új hangot hoztam. Igazán nagy elismerés volt, amikor egy furcsa darabban Béres Ilonával és Bárdy Györggyel játszva Várkonyi Zoltán megjegyezte rólam: „De jó bohóc!” Ez egy életre meghatározó örömöt jelentett. Várkonyi halálával jött a Horvai- meg a Marton László-korszak, később pedig kezdett egészen furcsába átmenni a színház irányvonala. Öt évig vívódtam, hogy felmondjak-e. „Döntsd már el!” – mondta a feleségem. Nem bántam meg. Mindenhol játszottam, és szinte ki sem jöttem a televízióból.

Nagyon korán nősült. Hogy ismerte meg a feleségét?

Huszonnégy éves voltam, amikor összeházasodtunk. A Toldy Gimnáziumban szerettünk egymásba Csillával. Irigykedtek a fiúk, milyen csinos lánnyal járok, amikor a Rákóczi Gimnázium előtt várt rám. Ötven éve a társam, mindent megbeszélünk. Két gyerekünk született: Bianka, a lányunk és Bence, aki a négy fiúunokánk édesapja.

Tíz éve hagyott fel a szabadúszással, amikor kinevezték a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának.

Meghívták vendégjátékra Molnár Ferenc Delila című színművét, amit én rendeztem. Elementáris volt a siker. Megkérdezték, nem akarok-e a szerződése lejárta után az igazgató helyébe lépni. Nemet mondtam. Az igazgatóválasztást nagy veszekedések követték, ismét engem kerestek meg. Ennek már tíz éve, a harmadik ciklusomat töltöm Szolnokon. A város szereti a színházat, elkelnek a bérletek, több mint százezer nézőnk van évente. Felújítottuk a kisszínházat, most a nagyszínház kerül sorra, elkészült 16 színészlakás. Tartani tudom magam ahhoz, amit elhatároztam: évente egy szerepet játszom, egy darabot rendezek. A Jóistennek és a családomnak köszönhetem a sikereket.

Milyen tervei vannak a közeljövőre?

Februárban mutatjuk be a Macbethet. Amire nagyon büszke vagyok: nemrég én vehettem át a Bessenyei Ferenc emlékére alapított díjat a hódmezővásárhelyi önkormányzattól és a művész özvegyétől, B. Élthes Esztertől.

Borítókép: A Bessenyei Ferenc Művészeti Díjjal kitüntetett Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező 2018. január 21-én

MTI Fotó: Rosta Tibor

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában