Oscar-díjas zeneszerző

2019.04.10. 10:30

Neki köszönhetjük a Keresztapa és a Rómeó és Júlia zenéjét

Negyven éve hunyt el Nino Rota minden idők egyik legtermékenyebb filmzeneszerzője, Federico Fellini alkotótársa.

Le parrain The godfather 1972 Real Francis Ford Coppola Marlon Brando. Collection Christophel © Alfran Productions

Forrás: AFP

Fotó: Alfran Productions / Collection ChristopheL

Giovanni Rota Rinaldi néven zenészcsaládban jött a világra Milánóban 1911. december 3-án. Első zongoraóráit édesanyjától vette, csodagyerekként nyolcévesen már komponált. Tizenegy évesen túl volt – Milánóban és Párizsban is bemutatott – első, Keresztelő Szent János gyerekkora című oratóriumán, és karmesterként is debütált. A milánói Verdi konzervatóriumban folytatta tanulmányait, 1926-ban megszületett első, Hans Christian Andersen nyomán íródott operája. 1930-ban kapta meg zeneszerzői diplomáját a római Santa Cecilia akadémián,

majd Toscanini, „a” Maestro ajánlásával, aki Rotát „az olasz Mozartnak” nevezte,

az Egyesült Államokban képezte magát, egyik mestere a magyar születésű Reiner Frigyes volt. Itt ismerkedett meg Gershwinnel és zenéjével, a dzsessz műfajával és az amerikai filmzenével. Hazatérve bölcsészdiplomát is szerzett, diplomamunkáját Gioseffo Zarlino reneszánsz zeneszerző munkásságának szentelte. Bariban előbb összhangzattant és zeneszerzést tanított, 1950-től haláláig a helyi konzervatórium igazgatója volt, tanítványai közé tartozott a világhírű Riccardo Muti karmester is.

1933-ban írta első filmzenéjét, Raffaello Matarazzo Treno popolare című alkotásához. Összesen több mint 150 filmzenét jegyzett, volt olyan időszak életében, hogy évente átlag tízet.

A kezdetektől együtt dolgozott Federico Fellinivel, akivel egy véletlen folytán egy villamosmegállóban találkozott először, a Cinecitta előtt. 1952 és 1979 között a rendező valamennyi alkotásához – köztük olyan filmekhez, mint A fehér sejk, az Országúton, Az édes élet, a 8 és fél, a Róma, a Júlia és a szellemek, az Amarcord, a Casanova, a Fellini-Satyricon, a Zenekari próba – ő komponálta a muzsikát.

A közös munkában a komponista mindig a forgatókönyvet vette alapul, állítása szerint azt sem tudta, mi történik a filmben képileg. A filmtörténet egyik legtermékenyebb párosát eredményező, legendás szakmai és magánéleti barátságuk egy életre szólt. Fellini ravatalánál Rota muzsikája szólt, a gyászmisén az özvegy, Giulietta Masina színésznő kérésére az Országúton híres trombitaszólója csendült fel.

Rota legnagyobb sikerét A keresztapa című filmmel érte el: a trilógia első két részéhez Carmine Coppolával, a rendező Francis Ford Coppola apjával közösen írtak zenét (a harmadik már Rota halála után készült), és

az 1972-es első részért Golden Globe-, Bafta- és Grammy-, az 1974-es második darabért Oscar-díjjal jutalmazták őket.

Rota zenéjére általában inkább a humor és szatíra jellemző, a maffia-filmekben hallható dallamok azonban a tragédia alátámasztására szolgálnak.

A zeneszerző több alkalommal dolgozott együtt a neorealizmus egyik első képviselőjével, Luchino Viscontival (A párduc, Fehér éjszakák, Rocco és fivérei), Franco Zeffirellivel (A makrancos hölgy, Rómeó és Júlia), s olyan filmek zenéje is az ő nevéhez fűződik, mint A háború és béke King Vidor által rendezett amerikai filmváltozata, a szovjet Szergej Bondarcsuk jegyezte Waterloo, vagy a Halál a Níluson című Agatha Christie-krimi. Utolsó filmes munkája a Hurrikán című katasztrófafilm (1979) volt, amelyet eredetileg Roman Polanski rendezett volna, akit azonban kirobbant szexbotránya miatt lecseréltek Jan Troellre.

Rota számtalan zongora-, kamara- és kórusművet is komponált, írt operákat (a legismertebb az Aladdin és a csodalámpa és A florentin kalap), egyházi műveket, balettzenéket, egyebek közt Maurice Béjart számára, s közeli barátja volt Igor Sztravinszkij orosz zeneszerző. Dolgozott a színpad számára is, Zeffirelli, Visconti és Fellini színházi munkáiban vett részt.

A hatvanas évek közepén az Országúton című filmből készült balettzene azon kevés olasz balettek egyike lett, amely a milánói La Scala repertoárjába is bekerült.

A „filmzenék mágusáról” Mario Monicelli készített portréfilmet, Rota zenéje köszön vissza Gus Van Sant amerikai rendező Paranoid Park című drámájában, amelyben a Júlia és a szellemek egyik dallama hangzik fel.

Nino Rota. Fotó: wikiwand.com

Nino Rota azt vallotta, hogy boldognak érzi magát, amikor komponál, és mindent megtesz azért, hogy zenéjével másnak is boldogságot szerezhessen. 1979. április 10-én halt meg szívroham következtében Rómában, emlékét 1995 óta alapítvány őrzi hazájában.

Borítókép: Marlon Brando A keresztapa című filmben

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!