jegyzet

2017.11.24. 06:30

Konkurencia

Petrik József

A magyar vízilabda kilenc olimpiai arannyal a háta mögött abszolút sikersportágnak számít. A csapatsportok sorából pedig – eredményességét tekintve – messze kiemelkedik. Persze tudjuk, nem lehet mindig a csúcson lenni. Ezt bizonyítják éppen a nyári játékok is, amikor azért akadtak évtizedes szünetek egy-két siker között. Sőt, Eb- és vb-döntőket is veszítettünk el ez idő alatt. De az olimpiacentrikus magyar szurkolók az Európa-bajnoki vagy világbajnoki kudarcok miatt korántsem sopánkodtak annyit, mintha az ötkarikás versenyeken múlták volna felül kedvenceiket.

A kétezres évek eleje egyértelműen a mi pólósainkról szólt.

A három – Sydney-ben, Athénban és Pekingben – zsinórban nyert arany pedig majd' száz esztendőre visszanyúlva is példa nélküli. Ez volt a honi vízilabda egyik, ha nem az eddigi „legnagyobb” aranykora. Holott a Faragó, Csapó, Szívós nevével fémjelzett gárdának is kinézett – kvalitásai alapján – három olimpiai aranyérem. Hogy ebből – sorrendeben – egy ezüst, egy arany és egy bronz lett, annak okait talán ma már fölösleges firtatni. Vissza kanyarodva a Kemény-csapat diadalmenetéhez, nem véletlen, hogy legjobbjaink legjobbjai, a nagy gázsi reményében, Itáliába szerződtek. Ettől ugyan az olasz válogatott nem javult fel, ám klubcsapataik bivaly erősek lettek, miközben a magyar válogatott ászai is tovább fejlődtek.

Talán merészség párhuzamot vonni a magyar vízilabda jelenlegi pozíciója és az olasz példa között, de nagyot fordult a világ. A magyar egyesületekben, különösen az élvonal elit együtteseiben, hemzsegnek a délszláv pólósok. Olimpiai bajnok szerbek, világbajnok horvátok. Meg is van ennek is az eredménye, Bajnokok Ligáját nyert a Szolnok. Félszegen jegyzem meg, eközben válogatottunk a horvátokkal szemben elveszítette a hazai rendezésű vb-t.

Az olasz piac egyedül képtelen lenne ennyi drága játékost felvenni. Még egy Pro Recco szintű „világválogatott” sem, Mandicsostól, Filipovicsostól, Pijetlovicsostól... A többi délszláv klasszisra ezért a magyar élcsaptok csapnak le. Azaz, némi túlzással, két legnagyobb riválisunk válogatottjainak felét „mi” foglalkoztatjuk, nálunk edződnek. Egy olyan bajnokságban, amely – persze tőlük is – a világ legerősebb pontvadászata. Ebből kiindulva, van egy olyan érzésem, éppen a magyar vízilabda tartja fenn, tarja életben saját maga konkurenciáját, hogy aztán a következő világversenyen éppen ellenünk bizonyítsanak...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!