De mikor következik az újabb magyar „bíróóriás”?

Nevét akadémia viseli, és aki oda eljut, nyilván tisztában van vele, milyen szintet jelent Puhl Sándor. Ám vajon az alapfokú játékvezetői tanfolyamra jelentkezettek közül mennyien tudják, ki is áll e név mögött? A Magyar Labdarúgó-szövetség Puhl Sándor Játékvezető-képző Központjának tagjai nemrég – testületileg – az egyik NB I-es mérkőzésen is feltűntek. A tanulási folyamat részeként bizonyára feladat is szerepelt a meccsnézésben.

Ennek akkor lesz majd jelentősége, amikor a hallgatók a pályán bizonyítják felkészültségüket. Ahogy azonban a futballistáknak, úgy a honi bíróknak sem könnyű a nemzetközi elitbe jutni. Ebben a tekintetben az elmúlt majdnem egy évtizedben annyi változás történt, hogy míg labdarúgóink közül Szoboszlai Dominik révén idén angol bajnok nőtte ki magát, addig a korábban fontosabb meccseken foglalkoztatott sípmestereink száma lecsökkent.

Kassai Viktor 14 évvel ezelőtti elsősége még nem oly távoli, hogy a sportág iránti érdeklődők ne tudnák: 2011-ben a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) a legjobb játékvezetőnek választotta a Barcelona–Manchester United Bajnokok Ligája-döntőn is dirigált tatabányai bírót. Top nívót elérő sípmestert ugyanúgy komoly kihívás nevelni és „felépíteni”, ahogy érvényes ez a futballistákra is.

Profi hozzáállásban és pályafutásbeli eredményességben Zsolt István szolgáltatta az első nagy magyar játékvezetői karriert. Az 1937 és 1971 között nem kevesebb, mint 34 évig bíráskodott sporttárs három világbajnokságon (1954, 1958, 1966) is megmutathatta képességeit. A játékosként 1964-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, 1969 és 1983 között működött Palotai Károly egyedit alkotott azzal, hogy labdarúgóként és játékvezetőként is szerepelt a BEK-ben. Harmadik magyar „bíróóriásként” aztán Puhl Sándor következett a szakmai csúcsot jelentő világbajnoki döntővel (1994, Brazília–Olaszország 0–0), az 1997-es BL-döntővel (Borussia Dortmund–Juventus 3–1), no meg a világ legjobb játékvezetője cím négyszeri (1994–1997) elhódításával.

Fentiek annak apropóján fogantak, hogy Puhl Sándor május 20-án múlt négy éve, hogy itt hagyta az árnyékvilágot. Az évfordulóhoz kapcsolódva került nyilvánosságra, hogy az MLSZ nemcsak akadémiájának elnevezésével állított emléket a bírónak, egri helyszínnel, bronzdombormű-avatással is tiszteleg pályafutása előtt.

Nem kérdés, hogy ez (is) kijár neki.