Hallgassa élőben!
2021. 10. 20. 06:30 | [email protected]

Újra eszembe jutott Stevin Hedake Smith. Egy hete írtunk ezen az oldalon a Netflixnek a sportban előforduló bűnügyekről szóló sorozatáról, amelynek az első része szól a szép reményű, ám bunda miatt sohasem kiteljesedő kosarasról. Kiderül benne, hogy az egyetemi kosárlabda is óriási összegeket mozdít meg, dollárban számolva milliókat keresnek maguk az egyetemek, busás fizetéseket kapnak az edzők, minden szereplő megtalálja a maga számítását, kivéve egyet – a játékosokat. Ők a szigorú amatőr szabályok miatt egy árva centet sem vághatnak zsebre, és előfordul, hogy a kollégiumi társak kegyelméből jutnak vacsorához.

Ám nem csak az amerikai egyetemi sport sajátja, hogy semmibe veszi azokat, akik a pénzt termelik az előadással, így van ez a futballban is. Természetesen van érdekvédelmi szervezetük a profi labdarúgóknak, ám az legfeljebb nyilatkozhat, amivel senki sem törődik sokat, nincs képviseletük a döntéshozó testületekben. Ott többnyire üzletemberek, korábbi politikusok és bürokraták ülnek, akik a számok mögül nem látják a sportág mindennapi életének a valóságát.

A mentalitás lényegében az, hogy ezek a futballisták csillagászati összegeket keresnek, fogják be a szájukat, és tegyék zokszó nélkül a dolgukat. Itt van például Gianni Infantino FIFA-­elnök agyréme, a kétévenként megrendezendő világbajnokság, amelyről a nemzetközi szövetség a héten kíván egyeztetni a szövetségi kapitányokkal, és amely ellen nem véletlenül tiltakozik a leghangosabban éppen az európai és a dél-amerikai szövetség: az ő labdarúgóik szerepelnek a legtöbb klubmeccsen egy év alatt, elsősorban a mi kontinensünk tornáin és bajnokságaiban.

Ez pedig hihetetlen leterheléssel jár. Persze, az igaz, hogy nagy pénzeket lehet keresni, de hétfőn Luka Modric, a Real Madrid aranylabdás játékosa okkal rótta fel, hogy őket, futballistákat sohasem kérdezik meg az ilyen döntések előtt. Pedig elmondhatnák, hogy a legnagyobb sztárok sem gépek, a szervezetük nekik is felmondja a szolgálatot, ha esztelenül kizsákmányolják, az egész sportág veszítene, ha lerövidülne a pályafutásuk.

A legjobbak már így is hetven körüli tétmeccset játszanak egy évben, ezt tovább srófolni embertelenség, és hosszú távon inkább árt, mintsem használ az üzletnek.

Sajnálni mégis felesleges lenne a labdarúgókat, hiszen lenne eszköz bőven a kezükben az érdekeik erőteljesebb artikulálására, mégsem jutnak tovább a panaszkodásnál. Az ok világos: tényleg remekül meg vannak fizetve.

Hozzászólások