JEGYZET

2019.06.22. 06:30

Marco éve

Ch. Gáll András

Egy váratlan telefonnal kezdődött.

2018. július 14-ét írtuk, Marco Rossi hazafelé autózott a feleségével a pozzuoli tengerparton, amikor megcsörrent a mobilja. A vonal túlsó végén Csányi Sándor, az MLSZ elnöke volt, július 19-ére találkozót kért a Dunaszerdahely edzőjétől az OTP Nádor utcai székházába. „Csányi úr volt az” – mondta Rossi Mariellának. „Tudom – felelte az asszony. – Felkért szövetségi kapitánynak.”

A többi már történelem. Tizenkilencedikén egymás tenyerébe csapott a két férfi, ezzel lezárult a magyar labdarúgás történetének talán legsötétebb, egy Georges Leekens nevű szépkorú belga kókler nevével fémjelzett időszaka, és kezdetét vette egy – mindeddig – szívet melengető győzelmekkel tarkított, felfelé ívelő menetelés. Amelynek a végén – reményeink szerint – a kijutás áll a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, értelmet adva a 67 ezres új Puskás Aréna felépítésének.

A héten volt egy éve, hogy Rossit kinevezték. Ha úgy tetszik, belökték a mély vízbe – úszóleckék nélkül. Egyetlen előkészületi mérkőzés sem jutott neki a Nemzetek Ligája-rajt előtt. A nyitány nem is sikerült, 1–0-s vereség Tamperében, amit viszont három nap múlva sikerült kompenzálni a favorit görögök elleni zárt kapus 2–1-gyel. Az akkori válogatott jócskán különbözött a mostanitól, Dzsudzsák még nem került be, Lang és Fiola viszont játszott, és a görögök ellen Sallai Roland is letette a névjegyét bombagóljával.

A sorozatot egyre biztatóbb játékkal a csoport második helyén fejeztük be, és jó eséllyel biztosítottuk helyünket a playoffban.

Az Eb-selejtezők E csoportjában nagyszombati 2–0-s vereséggel kezdtünk, amire három győzelem következett – a vb-ezüstérmes Horvátország, Azerbajdzsán és az Eb-elődöntős Wales ellen. Dzsudzsák immár játszik, sőt, parádézik – az úszó­gumi, részben Rossi pedagógiai zsenialitásának köszönhetően, eltűnt a derekáról –, Szalai igazi vezér, Szoboszlai berobbant, sőt, úgy kinőtte magát, hogy az Arsenal már kilencmillió eurót kínál érte, a védelem közepén pedig – a Bundesliga legjobb kapusa, Gulácsi előtt – Baráth Botond és Willi Orbán áttörhetetlen falat húzott.

De még a felsoroltaknál is hatalmasabb bravúr,

hogy az itáliai szaksajtó is felfedezte a szülőhazájában eddig ismeretlen magyar kapitányt.

Hogy is szól a Rossi által is nagyra becsült – ezt több közös szelfi bizonyítja – Hosszú Katinka jelmondata? Hard work always pays off – a kemény munka mindig kifizetődik.

Szinte hihetetlen, de még a magyar futballban is…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!