11°
15°
11°
2018. 09. 11. 14:49 |
Folyton a kapu elé ívelgettük a labdát, de mindig a finnek ugrottak magasabbra, és rendre kifejelgettek minden beadást. Pedig elvileg mi tartoznánk az ugorok népcsaládjához, de hát hiába. Így pedig ott landoltunk, ahol szoktunk: az anyaföldön. Az északi széljárás sem minket támogatott, hiszen Pukki gyorsan begurította a finn gólt.

Aktualizálhatnánk az esetet úgy is – némi iróniával (ha még létezik ilyesmire fogékonyság) –, hogy lám, a minap „átálltunk” a türkökhöz, és ezért a finnek azonnal meg is büntettek bennünket.

Ezzel pediglen újabb „történelmi” vereséggel írta tovább kudarcos jelenkori történetét a magyar labdarúgó-válogatott, amely ezúttal az UEFA vadonatúj versenysorozatában, a Nemzetek Ligájában mutatkozott be vesztes ­mérkőzésen.

Fotó: Mauri Ratilainen / MTI / EPA

És hát azzal is szembesülnünk kellett, hogy a nemzeti tizenegy az új szövetségi kapitány, az olasz Marco Rossi vezetésével ugyanott – sem – tart, ahol a gyors tempóban kinevezett, majd annál is sebesebben kiebrudalt előző szakvezető, a belga Georges Leekens idején.
Hát, igen: a rutinos finn csatár, Pukki gyors gólja hamar kipukkasztotta a luftballont. Így pedig majdnem, hogy napra pontosan negyven év után, újra kikaptunk a ­finnektől.

Ilyen indítással csöppet sem jó az olasz szakember helyzete, mert a napnál világosabb, hogy a politika azt kívánja: a 2020-as Európa-bajnokságon a magyar válogatott játsszon legalább négy, népünnepélynek is beillő mérkőzést Budapesten, az addigra felépülő, vadonatúj, gyönyörű Puskás Ferenc Stadionban.

Ehhez pedig előbb ki kellene jutni az Eb-re, az erre alkalmas csapat felépítése viszont immár hosszabb késedelmet szenved, amiért a „megrendelő” a „kötbért” egyelőre a szövetségi kapitányoknak nyújtja be, ezért is menesztették idő előtt Storck és Leekens ­mestereket.

Momentán úgy tűnik: Rossit is csak a csoda mentheti meg a kiebrudalástól. Ugyanis a napnál világosabb: kisebbfajta csodát kellene tennie ahhoz, hogy ezeket a magyar focistákat kijuttassa – Budapestre!

De hát ne parentáljuk el a mieinket jó előre, hiszen sok idő, sok meccs van még hátra 2020-ig, és a kapitány megtalálhatja a bravúr kivívására alkalmas játékosokat, csapatszerkezetet, és a szerencse is hozzánk pártolhat.

A tamperei kudarc kapcsán szakmailag nem akarnék különösebb elemzésbe bocsátkozni – arra ott van Rossi kapitány, aki szerint a fiúk mindent megtettek, de abból ennyire tellett.

S ott vannak a jól képzett szakkommentátorok is, akik az én sirámaimmal – és persze a látottakkal – ellentétben, most is megpillantották a fényt az alagút végén.

S, hogy mi tart minket az árnyékban, és mi vezethet vissza a fénybe, azzal kapcsolatban idézzük a magyar csapatkapitány, Szalai Ádám mérkőzés utáni véleményét:

„Hiányzott, hogy felvállaljuk az egy-egy elleni párharcokat, bátrabban kellett volna játszani a finn csapat ellen. Amíg nem merünk olyan döntéseket hozni, amelyekre éles helyzetekben szükség lenne, addig nem fogunk még több helyzetet kialakítani és veszélyesebben futballozni” – fejtette ki (nem először!) a Hoffenheim középcsatára.

Tehát ezeken a hibákon kell változtatni. Hogy miként? Erről Gulási Péter, azRB Lipcse kapusa elmondta: „Nincs mese, hatékonyabbnak kell lenni elöl, hátul pedig muszáj jobban zárni.”

S ahhoz, hogy ez a hőn áhított javulás bekövetkezzék, mire van szükségük a magyar játékosoknak?

Nos: Martti Kuusela, a „síelő rozmárvadász” – így titulálták szakmai berkekben a finn edzőt, amikor 1992-ben a Bp. Honvéd edzője lett – egy szót tanult meg nagyon gyorsan magyarul: „munka”.

Ez a szó ma is időszerű – pláne az új ferencvárosi edző, Szerhij Rebrov kifakadása nyomán, midőn két nap közös munka után kiderült, hogy a Fradi játékosai nem bírják az általa vezényelt edzéseket.

Egy szó, mint száz: fel kell kötni a gatyát, gyerekek!

Hozzászólások