27°
24°
16°

Egy salgótarjáni fotó a múltból, és ami mögötte van

Az alábbiakban Frics Tamástól kapott sztorit, és egy fotót publikálunk 1959-ből: Salgótarján belvárosában ér célba egy kerékpáros verseny, de a bringások nehéz helyzetéről is mesélt.

– A verseny egy barátságos vetélkedés volt a meghívott Budapesti Építők csapatával. Juhász Béla előtt végül is én nyertem meg a versenyt. És ráadásul egy marha nagyot még buktunk is ketten együtt egy derékszögű kanyarban – mesélte Frics Tamás. – A cél valahol a Béke szálló előtt volt – ez a mostani Pécskő áruház közepe táján lehetett. Aztán a Rákóczi útról befordultunk egy macskaköves útra a “halpiac” felé, ott megint balra és vissza a főtérre, átosontunk a mostani taxiállomáson és a Régi posta utcán a Szovjet emlékműig, ott pedig éles szögben dupla ívvel vissza a főútra… A képen az egyik részhajrában érkezünk: Szelva István (Salgótarján), Juhász Béla (Bp. Építők), és én. A képen az egyik részhajrában érkezünk: Szelva István (Salgótarján), Juhász Béla (Bp. Építők), és én.

A képen jobbszélen látható rendőr Susán Vilmos, akivel kapcsolatban még egy sztorit is elmesélt Frics Tamás:

– Abban az időben a kerékpárszakosztály a Magyar Honvédelmi Szövetség Megyei szervezetéhez tartozott, a motoros klub alszakosztályaként. (Ilyen szakosztály az MHSZ-nél nem is volt az országban sehol máshol, mi valahogy amatőr bringásokból ott alakítottunk rendes verseny szakosztályt 1957-ben, de ez egy másik történet.) Szóval MHSZ bringásként rohangáltunk a városban.

Akkor az utakon nem igazán volt nagy közlekedési forgalom, így a rendőröknek több idejük jutott velünk “foglalkozni”. Ezt tették annál is inkább mert hát mi “rendetlenek” voltunk, nem viseltünk se csengőt, se sárvédőt, se lámpát, se névtáblát a versenybringánkon, ami akkoriban komoly szabálysértésnek minősült…

Egyik ilyen főmacerás rendőr akkor Susán Vili volt. Amikor már megsokalltuk ezt, bementünk az MHSZ megyei elnökéhez Szalai Gazsi bácsihoz – akkor ő ennek a félkatonai szervezetnek az elnökeként rendesen katonai egyenruhában járt, századosi rendfokozatot viselt.

Szóval elpanaszoltuk a dolgot, amire ő megszervezte, hogy bemenjünk együtt a városi rendőrségre. Meg is jelentünk ott vagy öten, és behívták az érintett utcai szolgálatos “közegeket” is. Ott Gazsi bácsi elmondta, hogy mi “becsületes szocialista embertípusok”, sportemberek vagyunk, és “az a kérésem elvtársak, hogy hagyjátok ezeket a fiúkat dolgozni, mert városunk dicsőségét igyekeznek erősíteni”.

Így aztán összebékültünk a rendőrökkel, és legtöbbjükkel, így Vilivel is, össze is tegeződtünk…

Salgótarján, 1959 barátságos verseny, Frics Tamás, Szelva István

 

Hozzászólások