Hajrájához közeledik az NB III-as SBTC felkészülése – szétnéztünk az edzésen

Erre utalt, hogy a Ménfőcsanak elleni itthoni visszavágón már régen látott nagyszámú, lelkes közönség gyűlt össze a Tóstrandon. Bár sikerült a győzelem, az ellenfél jobb gólkülönbséggel bejutott az NB III.-ba. Aztán az illetékesek döntése alapján a visszalépők helyén a kiváló mutatókkal rendelkező Stécé is követhette a győrieket. S azóta­ is folyamatosan sokan kíváncsiak a klub helyzetére, ­terveire.

Az SBTC – a fenti hivatalos eljárások miatt – kis késéssel kezdhette meg a felkészülést a 2018/2019-es felsőbb osztályú bajnokságra, s mindössze néhány napja vált az is véglegessé, hogy dicső NB I.-es múlttal is rendelkező, most ismét a Nemzeti Bajnokság harmadik vonalában szereplő csapat vezetőedzője Vágó Attila lett.

– Bár szülővárosában nem feltétlenül kell bemutatkoznia, mégiscsak szükséges a legfontosabb életrajzi és szakmai adatok felidézése.

– Valóban itt láttam meg a napvilágot 1959. október 20-án. Zagyvarónai gyerekként nőttem fel. Ott jártam általános iskolába, majd a megyeszékhelyen az akkori gépipari technikumban érettségiztem. Focizni is Zagyván kezdtem, tagja voltam a serdülő megyei bajnokcsapatnak. Természetesen engem is vonzott a város emblematikus csapata, tizenhárom éves voltam, amikor bronzérmes lett az SBTC az első osztályban. A fekete-fehér színekben először Gaál Ferenc, Öcsi bácsi keze alá kerültem, aztán végigjártam az össze korosztályos csapatot. Volt edzőm Baranyai Gyula, Kmetty József, a legendás Szojka Ferenc és Taliga ­Ferenc is.

– A krónikák feljegyzései szerint Vágó Attila 1980-tól 1987-ig játszott a Stécé NB II.-es felnőttcsapatában. Miként történhetett meg, hogy hét év során mindössze negyvenkétszer volt a pályán?

– Közben máshol is szerepeltem. A Stécében Szalay Miklós edzőségével tizenháromszor játszottam, aztán 1981 és ’83 között katonaként Nyírteleken, az Asztalos János SE játékosa voltam, majd az Ózd és a Síküveggyár következett. A második stécés korszakomban 1985 és ’87 között Haász Sándor volt az edzőm, akitől huszonkilencszer kaptam bizalmat. Játszottam többek között Hódmezővásárhelyen és Szegeden is. Ott végeztem el a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát. Ma is a Tisza-parti városban van az állandó lakhelyem, jogász feleségem, dr. Szabó Ágnes – aki szintén tarjáni, édesapja a SESE játékosa volt – ott dolgozik. Legidősebb gyermekünk, Attila Veszprémben kézilabdaedző, Fanny ötszörös magyar bajnok, sokszoros válogatott labdarúgó, Levente Mosonmagyarújvárott futballozik.

– Meglehetősen színesre sikeredett edzői karrierje. Meg is jegyezték jó néhányan: örvendetes, hogy helybéli kötődésű tréner vezeti a Stécét, de túl sok helyen fordult meg az elmúlt évtizedekben. 2016 őszén a Szojka Ferenc Stadionban vendégeskedett NB III.-as, eredetileg somosi csapatot edzette.

– Már játékoskoromban is tevékenykedtem edzőként, s először éppen az SBTC utánpótláscsapatainál. A későbbiekben valóban sok, különböző osztályú csapatnál dolgoztam, köztük a Békéscsabával és Diósgyőrrel az NB I.-ben is. Több helyütt voltam kétszer is – például Szolnokon, Szigetszentmiklóson – s szintén dupláztam a női válogatott szövetségi kapitányaként. Rendelkezem a legmagasabb szintű UEFA pro linenccel. Ezt a minősítést Magyarországon az első harminc olyan kolléga társaságában, mint Mészöly Géza, Pintér Attila vagy Várhidi Pál, kaptam meg. Elmondhatom, hogy jól ismerem a mezőnyt és ez előnyömre szolgálhat jelenlegi funkciómban is.

– Ezúttal hogyan került az SBTC állományába?

– Szemán Norbert, az SBTC Sport Kft. ügyvezető igazgatója – Tajti Józsefnek, a DVTK sportigazgatójának ajánlására – keresett meg és kért fel a Stécé edzőjének. Egy percet sem gondolkodtam, azonnal igent mondtam, mert nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy szakmai vezetője lehetek szülővárosom patinás csapatának. Nem is szólva arról a kihívásról, amelyet a csapat NB III.-ban tartása jelent.

– Milyen benyomásokat szerzett az első hetekben?

– Jó szellemű játékosállományra és hozzáértő, lelkes munkatársakra találtam Szabó Gábor pályaedző, Nagy Zsolt erőnléti edző, az utánpótlásért felelős Kobka Viktor szakmai és a két technikai vezető – Balga József és Horváth Zsolt – személyében. Minden elismerésem a csapaté és a volt stábé, amely kiharcolta az NB III. lehetőségét. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a magasabb osztály lényegesen erősebb keretet igényel. Ennek figyelembe vételével igazoltunk: egyelőre Balassagyarmatról, Felsőtárkányból, Nyíregyházáról és az erdélyi Székelyudvarhelyről érkezett erősítés. Sajnos eddigi két stabil játékosunkat – Czigler Benettet és Sulcz Máriót – nem sikerült megtartanunk. A következő napokban még módosulhat a keret.

– Eddigi edzőmeccseik nem nagyon sikerültek, hiszen a szlovákiai „túrán” csak Ragyolcon sikerült győzni, Rimaszombatban és Füleken vereséget szenvedtek. Mi volt ennek az oka?

– Egyrészt a fáradtság, másrészt a későbbi kezdés miatti összeszokottság hiánya. A hétvégén egymás ellen játszunk mérkőzést, aztán augusztus 4-én utazunk Szolnokra, 12-én pedig a Szojka Ferenc Stadionban fogadjuk a DVTK II.-t. Nem lesz könnyű idénykezdet, de keményen, heti öt edzést tartva dolgozunk. Bizakodóak vagyunk és minden tőlünk telhetőt megteszünk a jó szereplés érdekében.