JEGYZET

2017.11.25. 06:30

Győzd le önmagad!

Buzgó József

Hétköznaponként hajnali négy óra harmincötkor diszkréten, szinte elnézést kérve kezd pittyegni a telefonom… Úgy tartják, hogy a korai felkelést csupán elviselni lehet, megszokni – lényegében soha. De a sport nagyon sok mindenre megtanít, rávesz. Hiába marasztal a puha paplanos ágy,

amikor edzésre kell menned, nincs apelláta.

Ha nem vagy beteg, netán sérült éppen, ha esik, ha fúj, nincs mese, indulnod, menned kell! Idestova ötvenegy éve vár naponta a második otthonom, a Margitsziget, és ott a világ legszebb sportintézménye, az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd által tervezett Nemzeti Sportuszoda, várnak a barátok, az edzőpartnerek. Tilos, főbenjáró bűn lenne őket cserbenhagyni! Magamról már nem is szólva… De azt is tudom, hogy milyen jó a szenvedős Sziget-körök után ücsörögni, izzadni a szaunában, elterülni a kellemesen meleg vízben, dumálgatni, fényezni magunkat a brüggölő medencében…

Persze én sem vagyok szent, sokszor előfordult már, hogy semmi kedvem nem volt az egészhez, különösen kisgyerekként kerestem a kifogásokat (fáj a hasam, hideg lesz a víz, a múltkor a Locker „Jojó” sem volt ott az edzésen, stb.), ám a legtöbbször sikerült legyőznöm, rávennem magam a sportolásra, a futásra, az úszásra. Persze előfordult néha olyan is, hogy a szüleim mutatták meg, „merre is van az előre”.

Már javában profi sportoló voltam, mégis megesett, hogy elgyengültem, hajlottam volna egy kis „kummantásra”, könnyítésre „véletlen” elalvásra, de ilyenkor a lelkiismeretem bőszen kongatta, s kongatja még manapság, hatvankét éves koromban is, azt a bizonyos vészharangot.

Sajnos nem voltam annyira tehetséges, hogy gond nélkül megengedhettem volna magamnak a lazítást. Szorgalmasnak lenni egyébként is sokkal könnyebb, mint talentumnak… Amikor tegnap hajnalban ébreszteni kezdett a telefonom, a hátam közepére – vagy talán még oda sem – kívántam a futást. Durcásan, mérgesen azt kérdeztem magamtól: Józsi, hát kell ez neked? Aztán borzasztóan elszégyelltem magam. Örülnöm kellene annak, hogy a lábaim, a szervezetem még megengedik, hogy fussak. Ehelyett sopánkodom, sóhajtozom? Egy olyan öreg amatőr futó, mint amilyen én is vagyok, aki nem tartozik senkinek sem elszámolással, akit senki sem vonhat már kérdőre, mit, miért tesz, vagy éppen ellenkezőleg, nem tesz – az ne siránkozzon! Hogy lemegy edzeni vagy sem – kizárólag az ő dolga. Vállon veregetés, dicséret, elismerés nem jár érte. A jutalmam az, hogy még tehetem…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!