A csúfolódás hatalma a diákéletben

Senki sem ártatlan. Vagy ha valaki még az, akkor egyszer úgyis mindenki bűnössé válik.

A kérdés az: ki mit ért „bűn” alatt? Mennyire érzed magad bűnösnek, amikor egy embertársadat gúny tárgyává teszed?

Szűkítve a kört, itt most az iskolák, azon belül a diákok lépnek előtérbe. Azok a diákok, akik áldozatává válnak a mocskolódó megjegyzéseknek vagy a nyomot hagyó tettlegességnek.

A mai világban, nagy mennyiségben jelen van a diákok közti konfliktus. Akár lelki, akár fizikai a konfliktus, nagymértékben hatással vannak a tanulók életére és befolyásolják azt.

De ki válhat áldozattá? Bárki. Bárki, akinek az önbecsülése egy kicsit is alacsonyabb, mint a többi diáké. Bárki, akit mások kiszemelnek prédának. Ha valakivel személyes problémánk van, beszéljük meg vele négyszemközt, normális, emberi módon és ne az egész osztály, az iskola előtt alázzuk meg őt! Lehet, hogy van okunk valakire haragudni vagy megjegyzéseket tenni, beszólni, de jogunk ahhoz nincs, hogy egy velünk egyenrangú diákot megbántsunk, hogy az életét tönkre tegyük és mások előtt a földbe tiporjuk. Akár egyetlen egy szóval, egy mondattal maradandó kárt tudunk tenni valaki lelkében.

Ki lehet a csúfolódó megtestesítője? Igazából bárki. Bárki, aki minden ok nélkül gúnyt űz az egyik diáktársából. Általában ennek a hátterében az áll, hogy az illető nincs megelégedve önmagával vagy a családi helyzete éppen nem a legmegfelelőbb, otthon vannak problémái, amit másokon vezet le. Az is előfordulhat, hogy valaki szimplán csak magasabb rendűnek képzeli magát a „ranglétrán” a többi diák felett.

Sosem tudhatjuk valójában, hogy kinek milyen az élete. Nem tudhatjuk, hogy ki hogyan reagál a beszólásokra. Nem tudhatjuk azt sem, hogy akinek éppen odaszólunk valami sértőt, mennyire veszi magára. Nem tudhatjuk igazán, ki mit érez.

Lehet, hogy az az egy szó, mondat, amit szándékosan elejtünk valakinek az orra előtt, az fáj neki a legjobban. Így hát jól gondoljuk meg, hogy mit mondunk, milyen szavakat használunk, mert a szavaknak hatalma van, amik eluralkodhatnak a másik felett és olyan nyomokat hagyhatnak maguk után, amik már visszafordíthatatlanok. Ne menjünk el a végsőkig, ne érkezzünk meg az utolsó lépéshez, amikor már az áldozat nem lát kiutat a sötétségből!

Ha azt tapasztaljuk, látjuk az osztályunkban, az iskolában, bárhol, hogy valakit a középpontba helyezve csúfolnak, bántanak, akkor legyen bátorságunk kiállni a másikért és segítséget nyújtani neki! Hiszen, ha az áldozat látja, hogy valaki a segítő kezét nyújtja neki, az reményt lobbanthat fel benne. Ne azok legyünk, akik mások életét megrongálják, hanem azok, akik segítik rendbe tenni a csúfolódók által okozott károkat! Egy semmiből jött mosoly, kedves gesztus, ölelés már reményt tud adni az embernek!

Ha te egyike vagy az áldozatoknak, ne félj segítséget kérni! Fordulhatsz a szüleidhez, párodhoz, barátaidhoz, tanáraidhoz, akár az iskolai pszichológushoz. Mindenkinek szüksége van egy társra. De elsősorban önmagadra van szükséged, mert csak Te vagy képes igazán elindítani a sebek gyógyítását. Ne hagyd, hogy az önbecsülésedet lerombolják, hogy a te életedre hatást gyakoroljanak mások gúnyos szavai!

A mai világban nem adnak olyan nagy hangot annak, hogy napi szinten mik zajlanak le a diákok között az iskolákban. Nem vesszük észre, hogy kik és hányan szenvednek a megjegyzések miatt, amik belevésődnek a fejükbe. Nem tudhatjuk, hogy ki mennyire áll a szakadék szélén, ahonnan bármikor lezuhanhat. Valaki, akár egyetlen egy elhangzott szó hallatán is képes magába fordulni. Épp ezért törekedjünk arra, hogy kedvesek legyünk diáktársainkkal szemben.

Egy semmiből jött mosoly, kedves gesztus, ölelés már reményt tud adni az embernek!